in

Kosztolányi Dezső: Ének a szívemhez

Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ének a szívemhez verse.

Verj, verj szivem, te gyáva lázadó
saját véredbe fuldokolva, égve,
a természet zavart hangversenyébe
légy egy picinyke, fáradt, lomha szó.

Zenédre lejt az ünnepi menet,
meleg szavadra perceg minden óra,
verj indulót csókos találkozóra
s a temetéshez gyászos éneket.

Az égen ott az alkonyati fátyol,
szegény, szegény szívem, aludni vágyol,
te, ki zajongni nem tudsz semmiért?

Ne még, ne még; ordító viharokba
és néma csendbe fátylasan zokogva
verj bús szivem, s ne kérdd, ne kérdd – miért?

Köszönjük, hogy elolvastad Várnai Zseni: Hull a hó című költeményét.

Mi a véleményed Várnai Zseni: Hull a hó írásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Latinovits Zoltán verset mond: Ady Endre: Az anyám és én

Kassák Lajos: Veled vagyok