Jöjjön Kosztolányi Dezső: Mi ez, mi ez verse.
Mi ez, mi ez?
Szűz Mária.
Mi ez, mi ez?
Isten fia.
Védd meg szegény kisgyermeked.
Alázatos szívem remeg.
Fehérlő orgonák közt jártam
és egy leány a mély homályban
haragoszöld lombok között
vetkőzködött, öltözködött.
Olyan volt, mint egy kis cukorbaba.
Fehér hátára hullt sötét haja.
Cikáztak az aranyoszöld legyek
a fekete földön, s ő nevetett.
Hogy nevetett.
Mondd, mit akarhat tőlem Ő,
miért fél így a remegő,
bús kisgyerek?
Azóta folyton erre gondolok csak,
a tárgyak álmosan forognak.
Jaj, jaj, nincs erre szó,
lélekzetállító
gyönyör
gyötör.
Kiszárad tikkadt ajakam
és sírok, szégyelem magam
és lángvörös lesz a világ,
az arcom ég, pirulva, forrón
és délután vérzik az orrom,
látok ezer tűzpántlikát
és látom Őt – oly szenvedő és halvány –
a padlásunk derengő rejtekén,
a zöldszinű homályon, sárga szalmán
és minden este korán fekszem én
s akárhová megyek, mindig felém jön,
a zongoraszobában, az ebédlőn
és lihegek és ég szemem
s álmatlanul dadogok Néki, Néki
és a szemem a szoknyáját letépi,
és látom Őt, Őt meztelen.
Én Istenem.
Nézd, kis karom milyen sovány.
Milyen zavaros a szobám.
Mi lesz velem?
Köszönjük, hogy elolvastad Kosztolányi Dezső költeményét.
Mi a véleményed a Mi ez, mi ez írásról?
Írd meg kommentbe!
