in

Kosztolányi Dezső: Szerenád

Jöjjön Kosztolányi Dezső: Szerenád verse.
Hirdetés

Jöjjön Kosztolányi Dezső: Szerenád verse.

A kormos égből lágy fehérség
szitálja le üres porát.
Didergve járok ablakodnál
a hófehér nagy úton át.
S amint megyek itt éji órán,
lépésem mégsem hallható,
mert zsongva, súgva, és zenélve
halkan szitál alá a hó.

S körülvesz engem, zordon árnyat
egy hófehér, szelíd világ:
angyalpárnáknak tollpihéje,
zengő, szelíd melódiák,
habpárna selymén szunnyadó arc,
mit angyalok fényszárnya ó,
minek szelíded altatóul,
halkan zenél a tiszta hó.

Oly mély a csend, a város alszik,
mind járjatok lábujjhegyen!
Pihék, zenéljetek ti néki,
hogy álma rózsásabb legyen.
Egy hófehér hálószobává
változz át csendes utca, ó!
Fehér rózsákként hullj az éjben
reá, te szálló, tiszta hó!

Köszönjük, hogy elolvastad a Szerenád verset!
Mi a véleményed Kosztolányi Dezső írásáról?

Írd meg kommentbe!

Még több szerelmes verset ITT találsz

Jöhet egy zenész videó a verssel?

Várjuk a kommenteket

Kosztolányi Dezső – A nagy bérházba történt valami

Reményik Sándor: Csillag a víz alatt