Majtényi Erik – A fenyő
Fiatal volt, a csúcson állt.
Megért vagy ezer éjszakát,
Tél után várta a tavaszt,
nyáron is nőtt egy araszt.
Ősszel dühödten rázta a szél,
fehérbe vonta talpig a tél –
alatta hómező, őznyomok,
felette csillag csillogott.
Most mind-mind lejjebb költözött:
ott csillog ágai között.
Most pille szárnyú, rezzenő
fényekkel ékes a kis fenyő.
Mintha csillagos eget
villantanának az ághegyek.
Temérdek apró fény körét,
szemek csillanó örömét.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
