Jöjjön Márai Sándor Sértődött vers költeménye.
Én nem akartam, istenem –
S nem kértem, hogy segíts nekem
Gyanútlan érkeztem, meleg
Szavakkal is kerestelek
Nevetgéltem a nap alatt
Tagadva sem tagadtalak
Szándék nélkül és kedvesen
Szólítottalak: „Kedvesem”
Szájamban jó íz volt neved
Fűnek-fának dicsértelek
Nem is akartam semmi mást:
Jó szót, kenyeret, egy falást
S a kenyér és bor isteni
Ízében téged sejteni
Hogy’ ragyogott a két szemem:
Mi történt velök, istenem?
Behúnyom, mikor tehetem
Két kezemmel is befedem
Nem jó látni, se hallani
Elromlott nálam valami
Leköpve állok, sárosan
Megsértettek halálosan
Fejembe töviskoszorú
Arcom gőgös és szomorú
Nézz a szemembe, istenem:
Miért csináltad ezt velem?
Asszonyt is küldtél vigaszúl
Ő is megsértett pimaszúl
Nem mondom: választott edény –
Szívem hideg, szájam kemény
S mint ki tönkrement hirtelen
Elkezdem egész meztelen
Elkezdem egész kicsiben
Csontból, rongyból és irigyen
Leszek magányos, mint a sas
S mint hiéna, büdös, avas
Mint az éj, oly hallgatag
Ha ember meglát, elszalad
Vérszomjas, mint a keselyű
S mint a bűn, olyan keserű
Elfenem arcomon setét
Korommal isten kézjegyét
S nem lesz nekem engesztelés
Többé a tiszta, éles ész
A hét főbűn lesz iparom
Megsértett valami barom
Mikor? Hol? Nem emlékezem
Szöggel verték át két kezem
Spongyát csókoltam szív helyett
S ittam epét és ecetet
Megsértve lógok itt, dagadt
Szemmel a véres nap alatt
Nem mondom: aranyház, titok –
Halálra sértve ordítok
Miért? Miért? Miért? Miért? Miért?
Nem állok jót senkiért
S ki volt? Miért? Mikor? Minek?
Nem adtál választ senkinek
Felelj most, Isten! Már elég
A kínból és reped az ég
Repedt ég s megnyílt föld felett
Nézzünk egyszer farkasszemet
(Nem emlékszel?…Hisz én vagyok
Arcod mására alkotott
Lelkedből lelkedzett csodás
Kétlábú, lelkes alkotás
Ki nem is akart egyebet
Jó szót s egy falat kenyeret
Jobbat nem akart senkisem -)
…Ugy-e, emlékszel, istenem?
Köszönjük, hogy elolvastad Márai Sándor: Sértődött vers költeményét.
Mi a véleményed Márai Sándor: Sértődött vers írásáról?
Írd meg kommentbe!
