in

Mécs Károly verset mond – Kosztolányi Dezső – Hajnali részegség

Hirdetés

Jöjjön  Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség verse Mécs Károly előadásában.

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit irtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba le- föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek
s amint botorkálok itt, mint részeg,
az ablakon kinézek.

A teljes verset ITT olvashatod el.

Várjuk a kommenteket

Mensáros László verset mond – Tóth Árpád: Erdőszél

Sinkovits Imre verset mond – Illyés Gyula: Bartók