in

Megható versek az idő múlásáról, amit ma érdemes elolvasnod

Hirdetés

Izgalmas sorokat olvashatunk az alábbi összeállításban, amely a napok, hónapok, évek múlásáról szólnak. Megdöbbentő szerzeményekkel állunk szemben!

Íme a megható versek az idő múlásáról összeállításunk!

Ady Endre: Én fáradtam el

Nyafogtam már arról, hogy adtam és adtam,
Csak az Idő szállt el mindig többre-várón
S mindig szabadabban.

Kereke ha lendült a lusta Időnek,
Köszönöm Istennek, a Humanitásnak
S köszönöm a Nőnek.

Idő kerekének most már mások álltak
S mosolygós sírással leköszönt feléjük
A szent megbocsánat.

Mert én fáradtam el, én voltam a dőre,
Adjatok még, adók, adjatok, miként én
S előre, előre.

Jurisin (Szőke) Margit: Ami nem változik…

Amit szívemben őrzők…

Egy csodaszép, nyári, csillagos éjben
Ültem egyes-egyedül az erkélyen.
Merengve a csillagokat fürkésztem,
Mily rövid az élet, tűnődve véltem.

Az évek sietve messzire szálltak,
Nem vártak, bőrömbe redőket vájtak.
Megváltoztam, mint minden körülöttem,
Ám mit szívemben őrzök, az soha nem.

A szeretet, mint a kőbe vájt betűk,
Vagy akár a Stradivari hegedűk,
Örök… Dalát, hangját hallani varázs.

A szeretet örök, és nem változik,
Oszd, s ha kapsz, szeretetből táplálkozik.
Szeress szüntelen, akkor is még marad.

Aranyosi Ervin: Kell az a perc…

Kell az a perc, mikor megáll az élet.
Az elrohanó idő megszakad.
Hol megpihen, és megnyugszik a lélek,
mert kővé dermed a szép pillanat.
Eljön a perc és megfagy létünk sodra,
nem fut tovább, szoborrá merevül.
és kisimul a múlékonyság fodra,
és elpihen a késztetés belül.

Az elernyedt tenyér sem szorít többé,
a benne lévő víz csak elfolyik.
Egy egész élet válhat sajgó köddé,
s a lelkünk egész másról álmodik.
Csend feszül a tájra, mint keresztre,
s mint örök festmény a létkép ráfagyott,
nincs idő már a néma döbbenetre,
a percbe fagyva mélyen ott vagyok.

Van-e halál a rút hétköznapokban,
s van-e esély ebből támadni fel?
Görnyed a lelkünk kínoktól rakottan,
s a kérdésekre vajon ki felel?
És mégis jó, ha jéggé fagy az élet,
és kell a perc, ha szavad bent szakad.
Mert rájövünk, hogy lelkünk újraéled,
s az időtlenségtől lelkünk szabad!

Kell az a perc, hogy véget ér egy álom,
s indul egy új, mely holnapba emel.
A kezdőpontját a mában találom,
s hittel tudok innen indulni el.
A jéggé fagyott idő újra éled,
a képzelet újólag szárnyra kél.
Megélheted az újjászületésed,
s érezheted, megfagyott lelked él!

Mentovics Éva: Hónap-soroló

Januárban szirmot bont a jégvirág,
februárban havas még a fél világ.
Március még lucskos úton lépeget,
április már pingál fölé kék eget.
Májusban a csendes eső kincset ér,
júniusban pompázik a pipitér.
Július már érleli a kalászod,
augusztusban abból sütnek kalácsot.
Szeptemberben visszavár az iskola,
október az őszi erdők piktora.
November hint zúzmarát a kertekre,
decemberben ünnepelhetsz kedvedre.

Pisch Ferenc: Az idő múlása

Repülnek a napok,
Repülnek az évek,
Egyszer elmúlik minden,
S elrepül az élet.
Az idő relatív dolog,
Az időkerék forog,
Elsuhan az életünk,
És vele a gondolatok.
Elszállnak az évek,
Jönnek az éjszakák,
Csendben elmélkedjük át
Az időnek múlását.
Megszépült emlékek
Mesélnek a múltról,
Hogy milyen volt egyszer,
S mit várunk a sorstól.
Elrepülnek az évek,
És vele is az élet,
Megmaradnak az ábrándok,
S a hiú, vak remények.

 

Várjuk a kommenteket

Reményik Sándor: A betlehemes

Vörösmarty Mihály legszebb szerelmes versei

Vörösmarty Mihály legszebb szerelmes versei