in

Mentovics Éva: Az én anyukám

Hirdetés

Jöjjön Mentovics Éva: Az én anyukám verse.

Szemed tükre mint a gyémánt,
úgy tündököl, úgy ragyog…
elmondtad már milliószor:
legszebb kincsed én vagyok.

Mesét mondasz lefekvéskor,
simogatsz, ha felkelek,
s hogyha néha úgy visítok,
hogy az ég is megremeg,

kifürkészed, mi a gondom,
megtörlöd a szememet,
hiszen tudod, mindent megold
az anyai szeretet.

Elnézted, ha céklalével
pacáztam az ebédnél,
s éjjel, hogyha lázas voltam,
borogattál, meséltél.

Ápolgattál, pátyolgattál,
így telt sorra napra nap…
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak.

Te vagy az én őrangyalom,
hogyha hívlak nem késel.
Tudod anyu, úgy szeretlek
nem mondhatom elégszer.

Köszönjük, hogy elolvastad Mentovics Éva: Az én anyukám című költeményét.

Mi a véleményed Mentovics Éva: Az én anyukám írásáról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Kosztolányi Dezső: Az iskolában hatvanan vagyunk

Donászy Magda – Óvodától iskoláig