Jöjjön Nadányi Zoltán Így látlak verse.
Mint római kút szobra, tenyered
magasra tartod mozdulatlanul,
a tenyeredből zuhatag ered,
ezüst sugárral a válladra hull.
Aztán melledre hull. Aztán aláfoly.
Izgalmasan, áttetszőn, mint a fátyol.
Aztán térdedre hull. Szikrázva hull.
És egyre hull, hull, nappal, éjszaka.
Szépség és szerelem zuhataga.
És te mosolyogsz. Mozdulatlanul.
Köszönjük, hogy elolvastad Nadányi Zoltán – Így látlak versét.
Mi a véleményed Nadányi Zoltán – Így látlak írásáról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
