in

Nadányi Zoltán – Virágok

Jöjjön Nadányi Zoltán – Virágok verse.

Tavasz, tavasz, virágok friss füvek közt.
Tegyétek félre a kést, a botot.
Füvek, virágok e két durva eszközt
nem szívelik, mert bántani szokott.

Bot és kés ellensége a virágnak,
kaszálja és nyesi vakon, vadul.
És ellensége az egész világnak,
mert emberekre is rászabadul.

Milyen kár, hogy a világ címerére
mégis odakerült és ottmaradt
a bot s a kés s az ember szíve-vére.
Fakó mezőben, Nap és Hold alatt.

Szebb volna ott, a világ címerében,
bot és kés helyett, mit megfest a vér,
szebb volna ott, keresztbe téve szépen,
két rózsaszál. Egy piros, egy fehér.

Köszönjük, hogy elolvastad Nadányi Zoltán – Virágok versét.

Mi a véleményed Nadányi Zoltán – Virágok írásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Nadányi Zoltán: A kutyám

Nadányi Zoltán – Így látlak