in

Nagy László: Elfogynak a fák

Hirdetés

Jöjjön Nagy László: Elfogynak a fák verse.

Elfogynak a fák a parton
éjszakánként lassan, lassan,
amikor az Isten szeme
jéggé fagy a kék magasban.

Ilyenkor az éhes fűrész
nem énekel, mert nem szabad.
Ilyenkor az éhes ember
nem nyöszörög, bár megszakad.

Fáért nem kár, lesz helyette,
hisz tavasz jön, új ültetés,
de a nyomor parancsol itt,
melle csupa kitüntetés.

A tuskókon Isten keze
kalácskát formál a holdból
az éhező kisdedeknek,
de csak holdból, de csak holdból.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Szersén Gyula verset mond: Petőfi Sándor: A gólya

Csoóri Sándor: Ekkora szerelem előtt