in

Petőfi Sándor: Erdőben

Hirdetés

Jöjjön Petőfi Sándor: Erdőben verse.

Sötétzöld sátoros
Erdőben járok.
Kevély tölgyfák alatt
Szerény virágok.

A fákon madarak,
Virágon méhek.
Ott fönn csattognak, itt
Lenn döngicsélnek.

Nem rengedez sem a
Virág sem a fa;
Hallgatják a zenét
Elandalodva.

Vagy alszanak talán?
Elszenderedtek?…
Megálltam én is és
Mélán merengek.

Merengve nézek a
Patak habjára,
Melynek nyílsebesen
Rohan le árja;

Fut, mintha kergetné
A felleg árnyát,
A fellegét, amely
Fölötte száll át.

Ekként kergettelek,
Ifjúi vágyak!
Árnyak valátok, el
Nem foghatálak – –

Menj, menj, emlékezet!
El is feledtem,
Hogy e magányba én
Feledni jöttem.

Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor költeményét.

Mi a véleményed az Erdőben írásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Pilinszky János: Kétéltű szörny

Áprily Lajos: Köszönet a napsugárnak