Minden évszakban fontos számunkra, hogy igazi emberi érzéseket éljünk át. Petőfi Sándor nem bízta a véletlenre, így biztosan kizökkent a hétköznapi életből. Már a címe is sokat sejtető, a nyugalmas, zajoktól, gondoktól mentes napokat éli felesége mellett.
CSENDES ÉLET
És vége a komédiának,
A fütty s a taps elhallgatott,
A nagy függöny szépen legördült,
S én ott hagyám a színpadot.
S most itt vagyok… oly messze, messze,
Száz mérföld tőlem a világ,
Ki egykor azt becsavarogtam,
Mint a garaboncás diák.
Itt űlök feleségem mellett
Ebb’ a csendes kis faluba’.
Egykor szük volt a föld, s imé most
Elég tág e kicsiny szoba.
Itt nézem a hajnalt s az alkonyt
És feleségem mosolyát,
S szemem nem kíván többet látni,
Bármily kevés az, amit lát.
Ki tette volna föl felőlem,
Hogy ilyen furcsán járok még?…
De mikor olyan furcsa, furcsa
Portéka az a feleség!
