in

Pilinszky János: Halak a hálóban

Jöjjön Pilinszky János: Halak a hálóban verse.

Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz űrt harap.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem,
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen élnünk-halnunk!
Szívünk megremeg.
Vergődésünk testvérünket
sebzi, fojtja meg.
Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel;
öldökölnünk és csatáznunk
nincs miért, de kell.
Bűnhődünk, de bűnhődésünk
mégse büntetés,
nem válthat ki poklainkból
semmi szenvedés.
Roppant hálóban hányódunk
s éjfélkor talán
étek leszünk egy hatalmas
halász asztalán.

Íme Kurucz Konrád előadásában a remek vers.
A vers elemzését itt olvashatod

 

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Ady Endre: Félig csókolt csók

Takáts Gyula: Mit apám tanított