Pilinszky János: Trapéz és korlát
Sötéten hátat forditasz,
kisikló homlokodra
a csillagöves éjszakát
kezem hiába fonja.
Nyakad köré ezüst pihék
szelíd pilléi gyűlnek,
bizalmasan belém tapadsz,
nevetsz, – vadúl megütlek!
Sugárzó párkányon futunk,
elgáncsolom a lábad,
fölugrasz és szemembe kapsz,
sebezhetetlen állat!
Elszűkül arcod, hátra buksz,
vadul zuhanni kezdesz,
az éjszaka trapézain
röpűlsz tovább, emelkedsz
a rebbenő való fölé!
Kegyetlen, néma torna,
mégcsak nem is kiálthatok,
követlek szívdobogva,
merészen ellököm magam,
megkaplak és ledoblak,
elterülünk hálóiban
a rengő csillagoknak!
Most kényszerítlek, válaszolj,
mióta tart e hajsza?
Megalvadt szememben az éj.
Ki kezdte és akarta?
Mi lesz velem, s mi lesz veled?
Vigasztalan szeretlek!
Ülünk az ég korlátain,
mint elitélt fegyencek.
Pilinszky János: Trapéz és korlát verelemzése
A Trapéz és korlát(1943) című költemény gondolati-érzelmi tartalma a szerelmi élményben is tetten érhető idegenség, otthontalanság.
A szerelmeseket a csillagöves éjszaka trapézain és korlátain a vonzódás vágyakozása és a taszítás kényszere veszélyes és gyönyörű akrobatikába, „kegyetlen, néma tornába” hajszolja. – áll a Sulinet anyagában, olvasd el a teljes anyagot.
A Trapéz és korlát ilyen jelentőségteljes pozíciót elfoglaló kötetének egyik (sokszempontból) kiemelkedő – minőségileg, színvonalban – darabja a címadó vers.
Az értelmezéselmélet szerint a Trapéz és korlát vers a férfi-női kapcsolatok konfliktusos, szembenállásos jellegét helyezi a jelentéskomplexum centrumába,[4] ugyanakkor ebben a jellegzetesen, prototipikusan pilinszkys szerelmesversben talán nem csupán a szembenállásokat, hanem azokat a drámaian tragikus lételméleti axiómákat is fellelhetjük, amelyek miatt a világnak a költő szerint irgalomra van szüksége. – áll az f21.hu írásában – klikk és tekintsd meg az értekezést.
