Jöjjön Radnóti Miklós: Férfinapló verse.
Napjaim tetején ülök, onnan
lóg le a lábom, hajamon
hófelhő kalapoz és szavaim
messze, kakastollak közt
portverve menetelnek!
Mondják, hogy virrad a gödrök
alján, füvek alatt csillogva
lesnek a tücskök s napitta
pocsolyák helye lelkesedik
döngölő léptek után!
Talán vihar jön, mert
simul halasodva a borz víz,
széttette a csönd lábát
az út fölött és harcos
zajokkal készül marakodni!
Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós költeményét.
Mi a véleményed az Éjszaka irásról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
