Jöjjön Reményik Sándor: A karácsonyfa panaszkodik verse.
El-elnézlek ti hontalan fenyők,
Ti erdő-testből kitépett tagok.
Hányan mondhatják el ma veletek:
Óh én is, én is hontalan vagyok!
Piacra vitték testem, s a lelkem,
És alkusznak az életem felett.
És fehér vattát aggatnak reám:
Mű-zuzmarát a zuzmara helyett.
Tudom: elszárad a levágott kar.
Tudom: én vissza nem jutok soha
Az ősrengeteg anyakebelére.
Sorsom: lapály a csúcsokért cserébe.
S a végtelen helyett egy szűk szoba.
Köszönjük, hogy elolvastad Reményik Sándor költeményét.
Mi a véleményed A karácsonyfa panaszkodik írásáról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
