in

Reményik Sándor: Lámpagyújtogató

Hirdetés

Jöjjön Reményik Sándor: Lámpagyújtogató verse.

Egyszer volt, rég volt. Azt kérdezték tőlem:
„Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?”
„Lámpagyújtogató” – feleltem én.
A gyermek együgyű feleletén
Nevettek akkor szülők, ismerősök.

Mért volt, mért nem volt, én azt nem tudom.
Nekem a csendes ember imponált,
Ki ballagott a bús utcák során,
S amerre ment,
Világosság támadt a nyomdokán.

Csak felnyújtott egy lángvégű botot, –
Egy lobbanás – s az ember főlehajtva
Az esti csendben tovább baktatott.

Csak ment a tovább a sötétség fele.
Ámde mögötte diadallal égtek
A lámpák, miket meggyújtott keze.

Egyszer volt, rég volt, hogy kérdezték tőlem:
„Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?”
Azóta sokat vívtam, verekedtem,
Azóta sűrűbb lett az éjszaka.

És végül – lámpagyújtogató lettem.

Köszönjük, hogy elolvastad a Lámpagyújtogató című költeményt.
Mi a véleményed Reményik Sándor írásáról?

Írd meg kommentbe!

 

Várjuk a kommenteket

Kedveled a magyar verseket? Íme 10 kvízjáték, mutasd meg mit tudsz!

Reményik Sándor: Karácsonykor