in

Reményik Sándor: Egyenlőség

Jöjjön Reményik Sándor: Egyenlőség verse.

Azt hitték róla: fehér égi álom,
A földre úgy száll alá, tündér-szárnyon.

S ó szörnyű kép, én elmondhatom… láttam:
Pallossal jött, piros hóhérpalástban.

Előtte hosszú, hosszú sorban álltak
Az emberek, és megváltásra vártak.

Esengve kértek üdvöt, életet,
Míg falanxuk előtt elléptetett:

S ő, míg haladt a hús-sorfal előtt,
A főt nézte, mely magasabbra nőtt.

Nézte gúnnyal a legszebb fejeket
És kezében a kard nem remegett.

Sétált… mosolygott… meg-megállott:
Levágta a főt, mely kiválott!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Vörösmarty Mihály: Remény és emlékezet

Kosztolányi Dezső: A kis kutya