Sohonyai Attila: Légy az enyém
Légy az enyém, hogy a tiéd lehessek,
ahhoz, hogy jó legyen, adj egy kis édeset.
Ne takarj be, hisz tüze van a vágynak,
de ha ezt akarod, hát testeddel hűsítsd
itt e katlan-lázat.
Légy az enyém, hogy a tiéd lehessek,
hogy szép legyen, tegyél egy kis kedveset.
Nem áltatás, és nem hazug ez érzelem,
nézd, már a némaságnak is nyitott száj a lelke,
finomítsd hát mosollyá a sóhajt bennem.
Légy az enyém, hogy a tiéd lehessek,
hogy jó legyen, adj egy kis szépet.
Lassan a várakozás homokja mindent beborít,
a tekintet óceánja egyre por, darabosan szikes,
s mielőtt az utolsó derű is ráncnak szegődik,
add szemed élővilágát e szomjazó medernek.
Légy az enyém, hogy a tiéd lehessek,
légy az enyém, hogy megmaradjak életben.