Sohonyai Attila – Manapság
Oly sokszor fázom manapság,
oly gyakran „egyedülökre” lelek,
és a reszkető társasági-magány,
Kedves, ízületbe hatón hideg;
ilyenkor légy biztos takaró nekem.
Manapság a kávé is annyiszor csődöt mond,
és a teendőim sokasága rámrogy.
Egyszerűen halandó vagyok;
erölködő-kevés, és olykor túl erőtlen-sok;
légy, légy ilyenkor a csendes sarkom.
És annyi helyen első kéne hogy legyél,
de utolsónak is lehetetlen odaérni…
A világ mára összedrótozott, kusza tér,
én meg analógként örülök, ha estére elérek tól-ig;
légy, légy felém a feltételek nélküli.
Mert ha nem vagy,
akkor nincs miért…
és akkor ebben a világban
az ember félként, mégis kiért maradjon egész?
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
