József Attila „Tiszta szívvel” című verse nemcsak a költő egyik legismertebb műve, hanem egyúttal az egyik legfelkavaróbb is.
A vers mélyen megragadja a kétségbeesés és az elidegenedés érzését, amelyet az elárvult fiatalember szívében hordoz. Az élettel és a világgal való radikális szakítás kíméletlen őszinteséggel jelenik meg a sorokban.
A „Tiszta szívvel” nem pusztán egy vers, hanem egy kiáltás azokhoz, akik figyelni hajlandók – azokhoz, akik értik, milyen belülről küzdeni a reménytelenséggel.
József Attila: Tiszta szívvel
Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.
