Kosztolányi Dezső „Fényes arc a sötétben” című verse egy fájdalmasan szép alkotás, amely a magányról és az elmulasztott találkozásokról mesél.
Az elvesztett szeretet utáni vágyakozás, a hideg tél és a sötétség mind olyan képeket hoznak elő, amelyek mélyen megérintik az olvasót.
Ez a vers a szerző talán legszomorúbb munkája, ahol a múltba való visszatekintés és a jelen magánya tragikus szépségben olvad össze.
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Fényes arc a sötétben verse.
Kerestelek,
majd jöttek a deres telek
és este lett,
csak bódorogtam, mint a vak,
nem is találtalak.
Szétváltunk, mint peres felek,
de most, tündökletes alak,
magányomban börtönfalak
éjére festelek.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
