Sokak szerint ez Oravecz Imre legszebb verse – íme a csodás költemény.
Oravecz Imre: A megfelelő nap
Vékony, fátyolszerű, szűz hó,
éjjel esett, az elpiszkolódott régire,
szinte nincs szívem söpörni,
enyhült a hideg, megpuhult a levegő,
a Nap nem süt,
de világosabb van, mint tegnap,
mert feljebb húzódott a szürkeség,
és ismét belátni a völgyet,
közel és távol senki,
se a határban, se az úton,
se fatolvaj, se járókelő,
mintha kihalt volna a világ,
csak a madáretető körül van némi mozgás,
két széncinke veri kitartóan
a megkaparintott napraforgómagot,
óvatosan nyitom-csukom az ajtót,
nem akarok zajt csapni,
még alszik kedvesem,
jókedvűek a kutyák,
valahányszor kilépek az udvarra,
mindig játszani akarnak velem,
rutinszerűen végzem teendőimet,
jövök-megyek a térben,
könnyűnek és szabadnak érzem magam,
ilyen napon szeretnék meghalni.
