Sokak szerint ez Reményik Sándor legszebb verse
reménységről és az emberi lélek mélységeiről szól. Sokan tartják őt a 20. századi költészet egyik legnagyobb alakjának. Művei között vannak olyanok, melyek mély nyomot hagytak az olvasókban, és generációkon át formálták az irodalmi élményeket.
Bár számos verse között nehéz a legkiválóbbat kiválasztani, sokak szerint létezik egy különleges darab, mely kivételesen magasra emeli a költői kifejezés művészetét.
Íme az a vers, melyet sokan Reményik legszebb alkotásaként tartanak számon.
Reményik Sándor: Csendes csodák
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.
