Sokan értenek egyet abban, hogy ez Márai Sándor leggyönyörűbb verse.
Márai Sándor neve sokak számára az irodalom és a filozófia mélységeivel átitatott prózai művekkel azonosul, ám kevesebben ismerik mélyen megrázó és gyönyörű verseit.
„Egy kisgyermek halálára” különösen kiemelkedik ezek közül, és sokan értenek egyet abban, hogy ez talán az író legmegrázóbb, leggyönyörűbb költeménye.
A vers nem csupán a gyász és az elvesztés élményét ragadja meg, de valami mélyebb, általánosan emberi érzést is képes megszólaltatni.
A vers súlyos témája ellenére – vagy talán éppen azért – az olvasók generációkon keresztül találtak benne vigaszt és mély emberi igazságokat. Márai Sándor az emberi lélek legmélyebb rezdüléseit képes megfogalmazni ebben a rövid, de annál tömörebb művében.
A költemény tökéletes egyensúlyban van: minden sora, minden szó helyén van, és együttesen alkotnak egy olyan művet, amely hosszú időn át képes megszólítani az olvasót.
Márai Sándor: Egy kisgyermek halálára
Mi is maradt belőle? A neve,
hajának illata a hajkefén,
egy micimackó, halottlevele,
egy véres rongy és ez a költemény.
A világ hatalom és értelem,
nem értem, miért tették ezt velem.
Nem pörölök. Élek és hallgatok.
Most angyal ő, ha vannak angyalok.
De itt lenn minden únt és ostoba.
Nem bocsátom meg. Senkinek, soha.
