Jöjjön Somlyó Zoltán: Hajnali imádság verse.
A szűk Könyök uccán hazamegyek,
most hajnali három óra.
Istenem, vezess a jóra!
Békevirágok e szürke kövek
és béke e hajnali ég.
Istenem, szeretsz-e még?
Züllenem, hullanom rendeltetett
és lehull, aki arravaló.
Légy velem, Mindenható!
Hajnali percek szemeznek alá
s a harang a szívükbe sikolt.
Istenem, sok bánatom volt!
Keresztények űztek, csúfoltak zsidók.
És a nők se szereztek nekem semmi jót.
Eldobtak, mint az odvas diót.
Húsz évvel szerettem, húsz évvel vakon,
ma sápadt és zord halovány alakom:
istenem, a szívedbe lakom.
Nincs éjjelem, nincs és nappalom sincs,
csak e hajnali ég, csak e kék…
Istenem, szeretsz-e,
istenem, vezetsz-e,
istenem, megversz-e még?
„Somlyó Zoltán költészetét – ezt a foszforos és fűszeres illatú szecessziós ékszerládikát – számos elemző nyitogatta az elmúlt században. Kosztolányi Dezső finom barbárnak nevezte őt, aki idecsöppent a Nagykörútra, s mohóan és telhetetlenül habzsolja a civilizáció adományait. Vas István ragyogó esszében taglalta hibáit és erényeit. Igazi és gyanútlan barbárnak vélte Somlyót. Becsülte szokatlanul pontos és érzékletes lírai ábrázolását, s egy-egy versében még a bátorság nyomelemeit is megpillantotta. A költő fia, Somlyó György pedig így összegez: nem proletárköltő volt, hanem költőproletár.” – áll Báthori Csaba összegzésében.
A litera.hu-n a hét verse volt a Hajnali imádság-klikk.
Somlyó Zoltán összes költeményét ITT keresd.
Hallgassuk meg a Hajnali imádságot Máté Gábor előadásában.
