Amikor meghallom Vörösmarty Mihály „Szózat”-át, mindig megállok egy pillanatra. Mintha megcsendülne bennem valami mélyebb hang – valami, ami túlmutat a szavakon. Ebben a versben benne van minden, amit a hazámról, a múltamról és a jövőmről érzek.
Szabó Gyula előadásában ez a költemény még erőteljesebbé válik. A hangja nemcsak kimondja a szavakat – átadja a lelkét is. Ahogy hallgatom, újra és újra emlékeztet arra, honnan jövök, hová tartozom, és miért fontos, hogy sose felejtsek el magyarul érezni.
Ez nem csak egy vers. Ez egy üzenet – hozzám, és mindannyiunkhoz. Most szeretném megosztani veled is.
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Szózat Szabó Gyula előadásában.
Hazádnak rendületlenûl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsõd az s majdan sírod is,
mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kivûl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
Olvasd el a teljes verset ITT.
