in

Szabó Lőrinc idézetek

Hirdetés

Jöjjön Szabó Lőrinc idézetek válogatásunk.

Kalibán
Égesd el a könyveket, Kalibán!
Pusztítsd el őket! Mind! Szőrös kezed
fojtsa koromba gyémánt agyvelők
értelmetlen tündérjátékait!
Nincs szükség rájuk.
(1-5. sor)

és ne tudjuk még sajnálni se, hogy
soha többé nem leszünk emberek.
(42-43. sor)

Szél hozott szél visz el (1923)
Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?
(1. vsz.)

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol (1923)
Az ellentétem kéne, az, aki
nem követel semmit cserébe, a
teljes biztonság, az önvád alól
felmentő, szent, jókedvű, igazi
önzetlenség… Az volna jó, igen,
az volna nekemvaló szerelem ,
(31-36. sor)

Szegénynek lenni s fiatalnak (1925)
mert rettenetes ennyi vággyal
szegénynek lenni s fiatalnak.
(4-5. sor)

Szeretlek
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek , szeretlek , szeretlek .
(2. vsz.)

Halálfélelem
de élni, egy kicsit, végtelenben a véges:
itt biztos igazán, hogy vagyunk bábjai
valami vén, beteg akaratnak, aki
élvezi, hogy teremt s élvezi, hogy kivégez.
(7. vsz.)

Börtönök
Mindig egy testbe zárva lenni?
Mindig csak én? Sohase más?
Sehol igazi változás?
Hogy bírjátok ezt elviselni?
(1. vsz.)

Az Egy álmai
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született;
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.
(5-10. sor)

Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én
vagyok a fontosabb.
(27-30. sor)

Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba!
(41-45. sor)

Semmiért egészen
Hogy rettenetes, elhiszem,
de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
vagy a törvény mit követelnek;
bent maga ura, aki rab
volt odakint,
én nem tudok örülni csak
a magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
minden egyéb;
én többet kérek: azt, hogy a
sorsomnak alkatrésze légy.
(1-2. vsz.)

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Babits Mihály szerelmes versei

Szabó Lőrinc: Új szemüveg