Jöjjön Szabó Lőrinc: Magány verse.
Sok kétely és bűn a halálba láncol,
de soktól néha már szabadulok.
Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol,
barátaim a fák s a farkasok.
Az utak, melyek innen szertefolynak,
erdőmön túl az égre fölhajolnak
s minden virág, fű, óra, cserje, kő
egyetlen, boldog, nagy jelképbe nő
s annak fényébe szőve éjszakám
istent szivembe lopja a magány.
https://www.youtube.com/watch?v=jJTV2nyUy6E
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
