Szabó Lőrinc: Vissza, és mégis
A menny kizárt. Vissza a földre. Le.
Lépcsőház, utca. Vége! Fekete
nyugalom szállt meg. Nem közöl: marad
az egyetem. Hány óra? Vége! Hat?
Már hat? Mentem a menzára. De hisz
ötkor ültünk le! Hang mozdúlt. Hogy is,
hogy volt? Mintha száz éve! Nem közöl,
ő mondta, s ime, a mennyei kör
pokolkört zárt! Mégis, hogy volt tovább?
Még négy év, és mint a többi diák,
tanár leszek. Hang megint. No, de ha…
Bátyuska várt, Tauszkiék, Erika,
csajkák csörögtek. S ekkor, az övé:
„Akkor hát szerdán, nálam, öt felé,”
a hang tisztán átcsendűlt agyamon.
„Voltál nála?” Pontosan, józanon
beszámoltam. Bátyuska kacagott:
„Harasó! Hölgyek, Lőrinc befutott!”
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
