Szép Ernő: Jézus Krisztus
Emberek istene
Istennek embere
Te lehajtott fejű
megszegezett kezű
leszegezett lábú
lecsukódott szemű
Te megfagyott ajkú
Te kihasadt szívű
Te örökre vérző
útszél elhagyottja
mezítelen testű
hófehér szemérmes.
Tavasszal lombtalan
nyáron napon égő
Te ősszel megázó
Te télen megfázó
szélben takaratlan
viharban búvatlan.
Te nappal életlen
éjszaka fekvetlen
özvegyek takarója
leülő koldusnak
támasztó párnája
minden úttalannak
útmutató fája.
Gyermekek rokona
véneknek pajtása
vándoroknak botja
bohóknak tutora
pásztorok vezére
juhok gyapjújából
tövist válogató
szamár hosszú hátát
végigsimogató.
Jajnak trombitája
sóhajnak vonója
némának ekhója
könnyeknek kendője
éhes vendéglője
bénának fürdője
esettnek mentője
vakoknak gyertyája
poklosok barátja
halálnak doktora
mindenki testvére
egyetlen magános.
Te másról beszélő
Te tengerre lépő
Te egekre néző
a kínoknak grófja
hercegek hercege
királyok királya
szegények szegénye
harminc ezüst érő
harminchárom éves.
Te felhőbe szálló
Te mennyekben járó
tejúton sétáló
fényességben álló
szivárványra dűlő
Te angyalt tanító
Te bárányt vezető
galambnak gazdája
kelet majorosa
nyugat bíborosa
csillagok csillaga
örök trónörökös
örökös boldogság.
