in

Szép versek unokámnak

Összeszedtük a szebbnél szebb sorokat, amelyeket a nagyszülők mondhatnak el unokájuknak szeretetük jeléül. Megható szerzeményekkel állunk szemben, a szeretet és öröm megtalálható minden szóban.

Íme a Szép versek unokámnak!

Magdus Melinda: Örömdal unokámhoz

Érzem, ahogy lágyan átöleled nyakam,
e pillanatnyi érzés leírhatatlan,
gördülő könnycseppek barázdálják arcom,
mennyország szellője megérintett, hagyom.

Nem akarom, hogy véget érjen az álmom,
szuszogásod csendje olyan, mint a mámor,
megtapasztaltam, mit Jézus ígért nekünk,
a mennyországot nem rejti el előlünk.

Aranyosi Ervin: A nagyszülők szeretete

A nagyszülők szeretetét
felülmúlni nem lehet!
Bölcsességük jóra tanít
minden apró gyereket.
Szeretettel pátyolgatja,
van ideje játszani,
felnőttnek már igazából
Ő sem akar látszani.
Tanult régi hibáiból,
s jóvá tenni van oka,
gyakorlatban érlelt tudást
kap tőle az unoka.
Sokan hiszik, – elkényeztet –
pedig életre tanít,
s nem akarja, más élje meg,
rég elvesztett álmait.
Így hát, amit Ők adhatnak,
felülmúlni nem lehet.
Kincset adnak a jövőnek:
úgy hívják, hogy SZERETET!

Soproni G. László: Útravaló, unokámnak

Sok éve már, e pillanatra várok,
s gyakran hittem, nem érem meg talán.
Most meghatottan, itt, előtted állok,
hisz’ megszületett első unokám!

Az ősz fejemnek ajándék a léted,
tudom, ma még ezt meg nem értheted.
Tán nem leszek már mikorra megérted,
ezért most mondom mindezt el neked.

Ne szidd a sorsod, ha rosszabb a vártnál,
s az élet gyakran nem kegyes veled.
Ha gyémánt helyett csak szenet találtál,
a boldogságod még meglelheted.

Ne tévesszen meg ékszer csillogása,
a gyémánt csak egy rideg drágakő.
A szeretetnek nincsen földi mása,
s a szénnek hője szívmelengető.

Vedd észre léted sok apró csodáját,
ha vadvirágon pille megpihen,
mikor tavasz felölti új ruháját,
vagy szellő leng faágon szelíden.

Sok mindent kell majd megtanulni néked,
a szerzés mániája gyötrelem.
Az aranyalmát is rághatják férgek,
s a túlzott jólét ritkán bűntelen.

Ne irigyeld a gazdagok világát,
hisz’ árnyék nélkül fény meg nem terem.
Én tudom, hogy sok szeretet, mi vár rád,
a fő csak az, hogy egészség legyen.

Ádám Istvánné: Unokámnak

Naponta végigjárjuk az utat
kéz a kézben.
Finom keze belesimul
az enyémbe.
Ujjaiban érzem
vére lüktetését.
Fülembe súgja
számtalan kérdését.
Apró kis titkait,
melyre választ remél.
Szívem szeretete
többet ér mindennél.
Rá nézek, már szinte a vállamig ér.
Hogy halad az idő.
Szívem büszkeséggel telik meg.
Nekem Ő a világon
a legeslegkedvesebb.

B. Riskó Irén: Unokámhoz

Felsüt a Nap a felhők mögül,
új reményt és új életet szül.
Megdobbant végre egy pici szív,
Tágra nyílt szájjal örömöt sír.

Megszülettél, mint égi csoda,
Boldogság szállt az otthonunkba,
két ember rólad álmodozott,
aggódva lesik mozdulatod.

Angyali arcon bájos mosoly,
csillogó szemmel csodálkozol:
ím` e világ, hol jövőd honol,
benne szüléd, ki föléd hajol.

Veled a lét új csodát ígér,
hozzánk a fény ragyogva betér.
Érted szép élni és küzdeni,
apró kezedbe kincset adni.

Mesés, boldog jövő várjon rád,
maradj gyerek, keresd a csodát,
most csacsogj, nevess, vidáman játssz,
akkor se sírj, ha nem jön, mit vársz.

Galambos György: Unokámnak

Ősz szakállú öreg apám mondj egy új mesét,
Mondjad el a végtelen ég miért olyan kék?
S ha leszáll a Nap óh este vajon hová megy?
Hová tűnnek, merre mennek a sötét fellegek?

Kinn a réten pipacsvirág vörösen hívogat,
Miért nyílik a margaréta a bokrok alatt?
Tücsök zene az éj sötétben miről muzsikál?
Sötét varjú a jegenyefán miért kiabál?

Hogyha én is nagy leszek majd… vár reám egy lány?
Hozzám bújik, becézget majd…? Miért? … ez talány.
Nem értek én sok-sok mindent drága jó Papám,
Felelj nekem! … Mondj el mindent! … kéri unokád.

Kis bogaram! Drága kincsem! … Nem tudod mit kérsz!
Egy a biztos, hogy Te nekem nagyon sokat érsz.
Sok-sok kérdés… válasz nincsen… én azt tudhatom
Hogy a világ, melyben élünk: … változik nagyon.

Felnőtt lesz a kicsi srácból, tűnik az ifjúság,
Választ kapsz majd szavaidra, mért ilyen a világ.
De tanuld meg, ez vezessen életeden át,
Legfontosabb az életben a tiszta barátság!

Hogyha lelked fel-fel sikolt, mert valami fáj
S úgy érzed, hogy ellened van az egész világ,
Gyógyírt csakis Nála kaphatsz, mert Ő a legfőbb társ,
Bánatodat, vigalmadat nem értheti meg más.

Vigyázz Rá, s ne veszítsd el, mert mi emberek
Azt mondjuk: … BARÁT nélkül élni soha nem lehet!!!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Tudod folytatni az egyik legszebb magyar verset? kvíz – mutass egy újabb telitalálatot!

Mennyire ismered a magyar verseket? Mutatunk 10 kvízjátékot!

Mennyire ismered a magyar verseket? Mutatunk 10 kvízjátékot!