Jöjjön Szeretlek apa versek válogatásunk.
Bágyi Bettina: Az én apukám…
Reggel mikor felébredek,
Játékosan reám nevet.
Két kezével csak nekem int,
Gyere Pannám bújj ide is.
S Apát látván az ágyban
Én szedem is apró lábam.
Tudom nála jó helyem lesz,
Erős karja menedék lesz.
Míg Anya a reggelit csinálja,
Apa velem játszik az ágyban!
Mosolyomtól arca ragyog,
Én ilyenkor boldog vagyok!
S ha munkába mész!
Én is megyek!
Nadrágodat nem eresztem!
S könnyes szemmel arra kérlek,
Apa maradj, ne menj még el!
Lehajolva engem ölelsz,
Megígéred, nagyon sietsz.
Az arcomat simogatod,
Könnyeimet felszárítod.
Apa int, mert mennie kell,
Most csak Anya az ki ölel!
De szívében vele vagyok,
Gondolatban kezét fogom!
S mikor leszáll az est,
Kispárnámra Te teszel le.
Betakargatsz, hogy ne fázzam
S ne lógjon ki csöpp lábam.
Későre jár, álmos vagyok
Mesédet már alig hallom.
Érzem azt, hogy engem nézel
Álmomba is Te kísérsz el.
Köszönöm, hogy vigyázol rám,
S hogy Te vagy az Én Apukám!
Velem leszel, míg csak élek,
Te vagy az Én példaképem.
(szeretlek apa)
Forrás: www.poet.hu
Klonka Ildikó: Szeretlek, Apu
Tomboló viharként zuborog a lelkem,
mint villámcsapás, úgy hasít sebeket bennem.
Élő sebből vérzik a szívem,
nincsen már jó apánk nékünk, nékem.
Elmentél tőlünk vissza se nézve,
utolsó könnyeddel lehunyt szemedbe`.
Koporsód mellett roskadtunk térdre,
s te jégbe fagyva feküdtél,
már semmit nem remélve…
Hős vagy, Apu! Nekem a legnagyobb,
hősiesen vívtad utolsó harcod!
S magam előtt látom most is mosolyod,
mellyel leplezted belső, fájdalmasan mély kínod.
Oly sűrűn látogat a halál,
miért vett el tőlünk téged is, édesapám?
56 év… ennyi csupán!
Bennünk élsz már tovább,
szereteted, emléked velünk lesznek.
S utolsó szavaid, míg élek, fülemben csengnek,
„holnap beszélünk, lányom, én is szeretlek”…
Forrás: www.poet.hu
