Ábrányi Emil versek
Még több
Ajánljuk:
-
in VERSEKÁbrányi Emil: Szelid szemek
Jöjjön Ábrányi Emil: Szelid szemek verse. Akkor lesz méltó élni e világon, – Ám ezt a kort még szörnyen messze látom – Ha majd az ember szeme úgy ragyog, Hogy mind azt mondja:”Én szelíd vagyok! És nem kívánok eltiporni mást. Én gyűlölöm a gőgös elnyomást. A lelkem tiszta, ha kelek, ha fekszem, S nem hatalomra: […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁbrányi Emil: Kit szeretek?
Jöjjön Ábrányi Emil: Kit szeretek? verse. A gyöngéd lelkü asszonyt, csak azt tudom szeretni! A tiszta lelkü asszonyt, a hűségére büszkét, akit pirulni késztet a szép, nemes szemérem, bár nem tapasztalatlan: csak azt tudom szeretni! Csak azt tudom szeretni, aki hibámat látja, és mégis megbocsátja, szelíden megbocsátja. Csak azt tudom szeretni! A gyöngéd női lelket. […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁbrányi Emil: Mosoly
Jöjjön Ábrányi Emil: Mosoly verse. Mosolygott mindig. Mélabús mosoly, Melyben sugár s könny lágyan összefoly. Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt. Nem láttam mégse bájosabb mosolyt. Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát? De mást nem láttam, csak szép mosolyát. Rajtam pihent a könny-áztatta szem, S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem! Mint vándor-angyal járt […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁbrányi Emil: Credo
Jöjjön Ábrányi Emil: Credo verse. Bár napról napra látom Hogy mennyi szenvedés Öl, rombol a világon S a boldog mily kevés; Bár győz a jóval szemben Az aljas, a hamis, S e véres küzdelemben Tántorgok magam is: Míg lesz e durva földön Egy szép emberi tett: A gyászt még fel nem öltöm S ünneplem a […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Ábrányi Emil: Október hatodikán
Jöjjön Ábrányi Emil: Október hatodikán verse. Amennyi könny van a szemekben, Hulljon ki lassan, permetegben, S elsírva mind, kezdd ujra még; Siratni őket nincs elég! Nő, könnyeid peregjenek, Mint szerte hulló gyöngyszemek. S te férfi-szív, zord mint a kő, Olvadj, ne szégyeld! Könny, elő! Légy forrás, szirtből szökkenő. Hulljon ki mind, gyász árjakint, Amennyi könny van […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁbrányi Emil: Mi a haza?
Jöjjön Ábrányi Emil: Mi a haza? verse. Egy élénk fiúcska, akiben a lelket Isten már növeszti, aki már figyelget, és kezd számot adni arról, amit érez, így szólott apjához, édes szülejéhez: Kedves apám, lelkem, valamit nem értek! Ha ti a hazáról – ti nagyok – beszéltek, szemetek – jól láttam – majd könnyekben ázik! Majd […] Olvass tovább
-
in VERSEK
Ábrányi Emil: Vándor-madár
Jöjjön Ábrányi Emil: Vándor-madár verse. A gálya reng… s a méla tengerész Fáradt szemével a magasba néz. Borongó, síró alkony-ég alatt Lát fönn-repülni vándor-madarat… “Hová, hová, bolyongó kis madár? Utánad éj… előtted nincs határ, – Süvölt a szél… kel a vihar legott, Szállj árbocomra, – jer! pihenj meg ott!” “”Jó tengerész! Én nem pihenhetek! Vágy […] Olvass tovább