A versek oldala
Nézzük az étlapot.
Jöjjenek az Ady Endre versek.
Jöjjön Ady Endre – Valaki, valaki emleget verse. Valaki, valaki most emleget, Mert nagyon könnyező vagyok S előttem párisi utca-ormok Hasogatják az eget, Szelid kárpitját a nagy égnek. Vidám legények Jönnek dalolva Sötét utcáknak mélyiről. Gondolkozom: kiről, miről, Mikor mindegy. Valaki, valaki most emleget. Merre megyek, Van-e út az utca mélytől Föl a hasogatott égnek? Még […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Sem utódja sem boldog őse verse. Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ezért minden: […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Sírni, sírni, sírni verse. Várni, ha éjfélt üt az óra, Egy közeledő koporsóra. Nem kérdeni, hogy kit temetnek, Csöngetyűzni a gyász-menetnek. Ezüst sátrak, fekete leplek Alatt lóbálni egy keresztet. Állni gyászban, súlyos ezüstben, Fuldokolni a fáklyafüstben. Zörgő árnyakkal harcra kelni, Fojtott zsolozsmát énekelni. Hallgatni orgonák búgását, Síri harangok mély zúgását. Lépni mély, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre Vér és arany verse. Nekem egyforma, az én fülemnek, Ha kéj liheg vagy kín hörög, Vér csurran vagy arany csörög. Én tudom, állom, hogy ez: a Minden S hogy minden egyéb hasztalan: Vér és arany, vér és arany. Meghal minden és elmúlik minden, A dics, a dal, a rang, a bér. De él […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Nem jön senki verse. Kipp-kopp, mintha egy asszony jönne, Sötét lépcsőn, remegve, lopva: Szivem eláll, nagyszerüt várok Őszi alkonyban, bizakodva. Kipp-kopp, szivem megint megindul, Hallom megint: mély, nagy örömre, Halk tempóra, titkos ritmusra Mintha jönne valaki, jönne. Kipp-kopp, most már egy síri alkony Ködös, süket nótáját zengi Az őszi est. Ma se […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az ős Kaján verse. Bíbor-palástban jött Keletről A rímek ősi hajnalán. Jött boros kedvvel, paripásan, Zeneszerszámmal, dalosan És mellém ült le ős Kaján. Duhaj legény, fülembe nótáz, Iszunk, iszunk s én hallgatom. Piros hajnalok hosszú sorban Suhannak el, és részegen Kopognak be az ablakon. Szent Kelet vesztett boldogsága, Ez a gyalázatos jelen […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Álom egy méhesről verse. Páris helyett: falu csöndje, Csöndes Ér, szagos virágok, Zöngő méhek s hárs alatt Hahotázó gyermekek, Okuláré és karos-szék. Méhes mellett hűvös álmok S kik szakadtak ágyékomból, Unokák és gyermekek, Bolondok és pajkosak, Babrálgatnák ősz szakálam. Alkonyatkor ósdi könyvet Ejtenék ki vén kezemből. Fölöttem az Ég ragyog: »Hess, aludni […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az élet verse. Az élet a zsibárusok világa, Egy hangos vásár, melynek vége nincs. Nincs semmi tán, melynek ne volna ára, Megvehető akármi ritka kincs. Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak Kufár lélekkel hasznot, üzletet; Itt alkusznak, amott már áll a vásár, A jelszó mindig: eladok, veszek!… Raktárra hordják mindenik portékát, Eladó […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A szívárvány halála verse. Soha olyan ékes szivárványt: Abroncsként fogta az Eget. Soha olyan szent abroncsot még, Olyan szélest, olyan ölelőt, De ime esteledett. Már unták is bámulni nézni Parasztok, barmok, madarak, Szégyenkeztek szemek és öklök, Hogy ellágyultak ott a mezőn Egy rongy szivárvány alatt. Kacsintgatott már csufolódva A vén nap is […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az alvó királyleány verse. Királyleányom, szűz Teljesedés, Itt áll lovagod. Ez a mese-erdő: Én vagyok itt a nagy életre keltő. Ma a csodáknak éjjele vagyon, Valóság lehet, mit csak álom festett: Csak egy óráig őrizzem a tested. S vissza se nézek, úgy futok tovább, Várj új lovagot, újabb ezer évet, Aludj az erdőn. […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Szép voltál volna verse. Szép voltál volna, lyányoknak való S Istentől is víg ölekre eresztett S be furcsa vagy Ma, amikor vén fagy-szemed mereszted Csókok után, be furcsa vagy. Tépted, tiportad rózsás napjaid S rózsás napjaid tépték és tiporták, Életeden Átbitangoltak némber-csordák, Ifjú, forró életeden. Nem tudták s te sem tudtad, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Imádság a csalásért verse. Valamit még szivemben tartok, Forró, nagy hálát, édesim, Asszonyaim, leányaim, Hogy olyan könnyü vállal csaltok S mégis bennetek úgy hiszek. Hivő csalások, csalt hitek S egy semmire örök-vágyóság, Ezek vagytok s ezek vagyunk. Elönti szivemet a jóság, Be jól van így, be jól van így. Fohászkodok: »Isten, talán […] Olvass tovább