A versek oldala
Nézzük az étlapot.
Jöjjenek az Ady Endre versek.
Ady Endre: Meg akarlak tartani elemzése Ady Endre Lédában, az asszonyban nem csak a szexuális partnert látta, hanem lelki társnak tekintették egymást, kik mindent elmondanak egymásnak, és szeretnek. A kezdeti őrjítő vágyat mutatja meg a “Meg akarlak tartani” (1904) című vers. Szerelmük beteljesedett, mégis Ady nem hiszi, hogy kapcsolatuk tartós lehet. Érzi, hogy rabjává vált […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Hideg május verse. Nem tudom én, hisz május volna most is, Van most is asszony, fény, illat, meleg, Elvétve tán nyit orgonavirág is, Vannak tán most is ifju emberek, Józan eszét tán most is elhajítja Mámoros éjjel egy-egy szeladon: De mégis, mégis, nem lángolunk, mint régen, Olyan ész nélkül, olyan szabadon… Virágos ágyon […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Be szépre-nőttél bennem verse. Be nagyra-nőttél, Be szépre-nőttél bennem, Én kidacolt, drága szerelmem. Elfojtanálak, Ha enyhe volna multam, De bűnöztem, de nem tanultam. Sorsom fokára Szerelmes íbisz-pelyhek Most már fészket-kérőn cipelnek. Be jó dacolni, Be jó a cifra bánat, Be jó bolondulni utánad. Köszönjük, hogy elolvastad a Be szépre-nőttél bennem költeményt. […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A tavaszi szív verse. Kalimpál és kalimpál és Kalimpál kicsit bután Esős, áprilisi hajnalt, De még jobban délután, De még jobban későn, éjjel: Ilyen a tavaszi szív. Nem biznék rá egy garasnyit, Nem biznék rá egy garast, Mert az áprilisi hajnal Rég kipróbáltam ravasz S szivünk viszi ravaszságba: Ilyen a tavaszi szív. Amit […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Tüzes seb vagyok verse. Tüzes, sajgó seb vagyok, égek, Kínoz a fény és kínoz a harmat, Téged akarlak, eljöttem érted, Több kínra vágyom: téged akarlak. Lángod lobogjon izzón, fehéren, Fájnak a csókok, fájnak a vágyak, Te vagy a kínom, gyehennám nékem, Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak. Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg, Seb vagyok, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Az eltévedt lovas verse. Vak ügetését hallani Eltévedt, hajdani lovasnak, Volt erdők és ó-nádasok Láncolt lelkei riadoznak. Hol foltokban imitt-amott Ős sűrűből bozót rekedt meg, Most hirtelen téli mesék Rémei kielevenednek. Itt van a sűrű, a bozót, Itt van a régi, tompa nóta, Mely a süket ködben lapult Vitéz, bús nagyapáink […] Olvass tovább
Ady Endre: Héja-nász az avaron Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, Vijjogva, sírva, kergetőzve, Két lankadt szárnyú héja-madár. Új rablói vannak a Nyárnak, Csattognak az új héja-szárnyak, Dúlnak a csókos ütközetek. Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, Valahol az Őszben megállunk, Fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk: Egymás husába beletépünk S lehullunk az őszi avaron. […] Olvass tovább
Ady Endre: A grófi szérűn Nyár-éjszakán a grófi szérün Reccsen a deszka-palánk S asztag-városban pirosan Mordul az égre a láng. Éjféli hajnal, szörnyű fény ez, Nincs párja, napja, neve. Fut, reszket a riadt mezőn Az égő élet heve. Koldus, rossz álmú zsellér ébred, Lompos, bús kutya csahol. Az egész táj vad fájdalom. S a gróf […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Sajnálom szegény fiúkat verse. Szegény fiúk, kiknek hallanotok Csak megvénült könyveinkből lehet, Mit súgnak az éji Szajna-habok. Évezred halt meg, nemcsak ezredek S tőletek egy szent Világ elmaradt S benne Szépért-kóborló emberek. Az élet él, ujúl, győz és szalad És nektek hát tudhatni sem lehet: Milyen szép volt, milyen tágas, szabad. Csak […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Szent Lélek karavánja verse. Egy Szent Lélek nevű kereskedő Egykor sürgős, nagy rendelést adott. Jövünk száz sarkából a világnak Villámmal, gőzzel, szekérrel, gyalog. Tevékkel vágtuk át a Szaharát, Drága portékánk részben megavult. De Szent Lélek már ezt így kivánta: Egy kicsi Jövő, egy kicsi Mult. Buddha, Mózes, Jézus éltek velünk: Igemálhákkal rakott […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Sorsunk verse. Sorsunk Van az életben egy-egy pillanat, Erősnek hisszük szerfelett magunkat. Lelkünk repül, száll, magával ragad, Bús aggodalmak mindhiába húznak. Csalóka álmok léghajóján A vihar szépen fellegekbe tüntet, Míg lenn a földön kárörvendő, Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket. Van az életben egy-egy pillanat, Hogy nem várunk már semmit a világtól, Leroskadunk bánat […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az anyám és én verse. Sötét haja szikrákat szórt, Dió-szeme lángban égett, Csípője ringott, a büszke Kreol-arca vakított. Szeme, vágya, eper-ajka, Szíve, csókja mindig könnyes. Ilyen volt a legszebb asszony, Az én fiatal anyám. Csak azért volt ő olyan szép, Hogy ő engem megteremjen, Hogy ő engem megfoganjon S aztán jöjjön a […] Olvass tovább