Ady Endre versek

Jöjjön Ady Endre – Látom rejtett törvényed verse. Rejtett törvényed, Uram, akkor láttam, Mikor megint vigan szedtem a lában S megint nevetett a szemem S az Élet teljes kórusa Megint csak én-bennem dalolt S úgy buktam föl, mint buta holt Megfagyottan a teljességes nyárban S fölöttem minden kórusok kórusa: A Tied, a kegyetlen, zúgva zengett. […] Olvass tovább

Jöjjön Ady Endre: Egy csókodért verse. Elmúlt a régi, tiszta vágy, Amellyel egykor környezélek. Epesztő, forró, balga láz Égető lángja sorvaszt érted, Egy csókodért mindent od’adnék, Egy csókodért nem kell az élet! Egy forró csók, egy ölelés… Lázas szivünk összedobogna… Aztán jöhet, mit bánom én, A kárhozatnak égő pokla! …Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre Eléggé […] Olvass tovább

Jöjjön Ady Endre: Valaki utánam kiált verse. Bércek, tavak, folyók, sinek, Bámész, új népek, új napok, Be sietek, be rohanok, Be szaladok, be sietek. Napot lesek ma hegytetőn, Holnap Holdat egy új uton, Holnapután már nem tudom, Mire figyelek lihegőn. Panorámás, lázas világ, Lakasd jól a szemeimet, Fogd be jól a füleimet: Valaki utánam kiált. […] Olvass tovább

Jöjjön Ady Endre: A csontvázak katedrálisában verse. Halál-Úr jó szomszédom volt Magamat s mást ijesztgetőnek, De, jaj, a csontváz-kupolák Fejem fölé ívelődnek, nőnek. Ez volt Ő vajon máskor is, Mikor nem én körömben vagdalt? Most megimádom ijedőn E csontokkal építő angyalt. De épít dúlva a Halál Tetem-téglákkal föl az Égig S mindig közelebb s közelebb, […] Olvass tovább

Jöjjön Ady Endre: Tűnnek a lyányok verse. Be szép a város s kinálkozók, Kiket már nem kivánok: Legendás Mult, Jelen és Jövő S a lyányok. Be szép minden, ami idegen S már csak szememmel látok: Pénz, alkalom, siker és derü S a lyányok. Be szép a vágy, aki elfutott S be szép, hogy már nem […] Olvass tovább

Jöjjön Ady Endre: Dal a rózsáról verse. A szép leány a búcsuzáskor Egy rózsát tűzött fel nekem. Piros volt lágyan feslő szirma, Jelképed, égő szerelem! Könnyű csókot lehelt reája S mint álomkép már messze szálla S én fájó szívvel, könnyes szemmel Sokáig néztem még utána. Elhervadt már a rózsabimbó, Amit a szép leány adott. Hervadtan […] Olvass tovább

Jöjjön Ady Endre: Az izgága Jézusok verse. Kegyes hölgy Krisztust egyszer szült, rég S azóta is hiába várjuk Rívó anyától s jámbor csemetétől Hozsánnás idők teljesültét. Soha bizony nem nőtt ily nagyra S ilyen gyötrőn feszültre várás: Mintha virradni utálna az égbolt S mintha mindig csupán virradna. Néha ébreszt víg hajnal-ének S rá nyögve sóhajt […] Olvass tovább

Jöjjön Ady Endre: Játék, játék, játék verse. Játék, játék, játék Mintha halkan szólnál: Vigyázz, sokan nézik, Ne játsszunk csókosdit, Játsszunk temetésdit. Játék, játék, játék, Csak vidámabb volna, Kergetőbb egymáshoz, Éhesebb a sorsra. De csodától félve, Vidámságtól futva Föllepi palántánk Gyilkos árnyu dudva. Magam kinálása, Magad kelletése: Két hamar-vén gyermek Tréfás temetése. Sírnivaló tréfa, Unnivaló vágyság, […] Olvass tovább

Jöjjön Ady Endre: Hervadáskor verse. Hervadáskor, pusztuláskor, Novemberi dérhulláskor Tinálatok, lent a kertben Ránk hullott a falevél. Az öreg fa hervadt lombja Mintha nékünk szólott volna, Mintha minket intett volna: Vigyázzatok, jön a tél! Hervadáskor, pusztuláskor, Novemberi dérhulláskor, Visszasír a lelkem hozzád, Szép szerelmem, kedvesem. Mintha ott a kertben lennék. Száll a levél, száll az […] Olvass tovább

Jöjjön Ady Endre: Minden csak volt. Minden csak volt Minden csak volt: ma nincs semmi. Lenni? Kell az ördögnek ma: – lenni. Minden csak volt, ma nincs semmi. Bilincselten, rabon, zártan Vártam S bús vagyok a mártírságban: Nem ezt vártam rabon, zártan. Vártam jó emberesebbet, Szebbet S hű életem mindig messzebb, Hogy kapjon emberesebbet. Köszönjük, […] Olvass tovább