A versek oldala
Jöjjön Ady Endre – A Tisza-parton verse. Jöttem a Gangesz partjairól, Hol álmodoztam déli verőn, A szívem egy nagy harangvirág S finom remegések: az erőm. Gémes kút, malom alja, fokos, Sivatag, lárma, durva kezek, Vad csókok, bambák, álom-bakók. A Tisza-parton mit keresek? Ady Endre – A Tisza parton elemzés A Tisza-parton című költemény címe már […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A Hortobágy poétája verse. Kúnfajta, nagyszemű legény volt, Kínzottja sok-sok méla vágynak, Csordát őrzött és nekivágott A híres magyar Hortobágynak. Alkonyatok és délibábok Megfogták százszor is a lelkét, De ha virág nőtt a szivében, A csorda-népek lelegelték. Ezerszer gondolt csodaszépet, Gondolt halálra, borra, nőre, Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna […] Olvass tovább
Ady Endre: Elfogyni az ölelésben Szájon, mellen, karban, kézben, Csókban tapadva, átkosan Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom. Epében, könnyben és mézben, Halálosan, tudatosan Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom. Ilyen nagy, halk, lelki vészben Legyek majd csontváz, víg halott. Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom. Olvass tovább
Ady Endre – Akarok Akarok! Egy kemény rövidke szó ebben benne van az egész életem! E szó mögött sok, nehéz harc rejtőzik, e szó miatt még sokat könnyezem. De történjék bármi, ha az egész világ fog ellenállni, vagy ha egyedül is maradok mindent legyőzve mégis AKAROK! Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A mi gyermekünk verse. Bús szerelmünkből nem fakad Szomorú lényünknek a mása, Másokra száll a gyermekünk, Ki lesz a vígak Messiása, Ki majd miértünk is örül. Ha jönnek az új istenek, Ha jönnek a nem sejtett órák, Valamikor, valamikor Kipattannak a tubarózsák S elcsattan hosszú csoda-csók. Mások lesznek és mink leszünk: Egy […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Halottak napján verse. Halottja van mindannyiunknak, hisz percről-percre temetünk, vesztett remény mindenik percünk és gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, temetkező szolgák vagyunk! – Dobjuk el a tettető álcát: ma gyásznap van, ma sírhatunk! Annyi nyomor, annyi szenny, vétek undorít meg e sárgolyón… Hulló levélt hányszor feledtet a megváltó, a gyilkos ón!… […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre lélekre ható alkotása. Minden évszakban fontos számunkra, hogy igazi emberi érzéseket éljünk át. A híres költő nem bízta a véletlenre, így biztosan kizökkent a rideg világból, és mély érzésekkel tölt el. A szememet csókold A szememet csókold Inségemből hozzád Fohászkodom sirással, Akarod, hogy jó legyek? A szememet csókold, Hadd lássam a mélyben […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre Ihar a tölgyek közt verse. Száradjon ki az iharfa, A büszke fa, a magyar fa, Amely engem gyökerével Bever, lehúz, ideláncol. Leveleit elhullassa, Virágait korán esse, Sohse lássa, sohse lássa A szent Napot terebéllyel. Lombtalan lomb a mi lombunk, Virágölő a virágunk, Árnyéktalan az árnyékunk. Miért legyünk erdő csúfja? Álljunk az Égnek […] Olvass tovább
Ady Endre: Ifjú szívekben élek Ifjú szivekben élek s mindig tovább, Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák, Mert életem millió gyökerű. Szent lázadások, vágyak s ifju hitek Örökös urának maradni: Nem adatik meg ez mindenkinek, Csak aki véres, igaz életű. Igen, én élni s hóditani fogok Egy fájdalmas, nagy élet jussán, Nem ér […] Olvass tovább
Ady Endre verse a magányról – Jöjjön a Most ölelne valaki. Ady Endre: Most ölelne valaki Most ölelne meg valaki, Most jönne az igaz asszony, Ki csak egy kicsit öleljen, De nagyon marasszon. Most ölelne meg valaki, Lehetne tiszta leányzó, Hogy ömlene telt keblére Az édes, a lágy szó. Most ölelne meg valaki, Valaki, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – A föl-földobott kő verse Latinovits Zoltán előadásában. Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbúsong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Olvasd el ITT a verset Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Kocsi-út az éjszakába – előadja: Latinovits Zoltán. Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma, Milyen szomoru vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold. Minden Egész eltörött, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész eltörött. A teljes verset ITT olvashatod Olvass tovább