A versek oldala
Ady Endre: Hajh, gyerekek!… Hajh, gyerekek, hogyha néha Pohár mellett elmerengek, Mind ott vagytok oldalamnál, Kiket lelkem úgy melenget. Fölkapom a poharamat, Koccintanék szépen, sorba – Magam vagyok, akkor látom S égő könnyem hull a borba. Nagyon szép kis társaság volt. Egyik léhább, mint a másik. Átgondolok minden órát A keserű búcsuzásig… Mennyi kacaj, mennyi […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A magyar Ugaron verse – előadja: Sinkovits Imre. Elvadult tájon gázolok: Ős, buja földön dudva, muhar. Ezt a vad mezőt ismerem, Ez a magyar Ugar. Lehajlok a szent humuszig: E szűzi földön valami rág. Hej, égig-nyúló giz-gazok, Hát nincsen itt virág? Teljes vers Ady Endre: A magyar Ugaron Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A mi gyermekünk verse. Bús szerelmünkből nem fakad Szomorú lényünknek a mása, Másokra száll a gyermekünk, Ki lesz a vígak Messiása, Ki majd miértünk is örül. Ha jönnek az új istenek, Ha jönnek a nem sejtett órák, Valamikor, valamikor Kipattannak a tubarózsák S elcsattan hosszú csoda-csók. Mások lesznek és mink leszünk: Egy […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Halottak napján verse. Halottja van mindannyiunknak, hisz percről-percre temetünk, vesztett remény mindenik percünk és gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, temetkező szolgák vagyunk! – Dobjuk el a tettető álcát: ma gyásznap van, ma sírhatunk! Annyi nyomor, annyi szenny, vétek undorít meg e sárgolyón… Hulló levélt hányszor feledtet a megváltó, a gyilkos ón!… […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre lélekre ható alkotása. Minden évszakban fontos számunkra, hogy igazi emberi érzéseket éljünk át. A híres költő nem bízta a véletlenre, így biztosan kizökkent a rideg világból, és mély érzésekkel tölt el. A szememet csókold A szememet csókold Inségemből hozzád Fohászkodom sirással, Akarod, hogy jó legyek? A szememet csókold, Hadd lássam a mélyben […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre Ihar a tölgyek közt verse. Száradjon ki az iharfa, A büszke fa, a magyar fa, Amely engem gyökerével Bever, lehúz, ideláncol. Leveleit elhullassa, Virágait korán esse, Sohse lássa, sohse lássa A szent Napot terebéllyel. Lombtalan lomb a mi lombunk, Virágölő a virágunk, Árnyéktalan az árnyékunk. Miért legyünk erdő csúfja? Álljunk az Égnek […] Olvass tovább
Ady Endre: Ifjú szívekben élek Ifjú szivekben élek s mindig tovább, Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák, Mert életem millió gyökerű. Szent lázadások, vágyak s ifju hitek Örökös urának maradni: Nem adatik meg ez mindenkinek, Csak aki véres, igaz életű. Igen, én élni s hóditani fogok Egy fájdalmas, nagy élet jussán, Nem ér […] Olvass tovább
Ady Endre verse a magányról – Jöjjön a Most ölelne valaki. Ady Endre: Most ölelne valaki Most ölelne meg valaki, Most jönne az igaz asszony, Ki csak egy kicsit öleljen, De nagyon marasszon. Most ölelne meg valaki, Lehetne tiszta leányzó, Hogy ömlene telt keblére Az édes, a lágy szó. Most ölelne meg valaki, Valaki, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – A föl-földobott kő verse Latinovits Zoltán előadásában. Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbúsong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Olvasd el ITT a verset Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Kocsi-út az éjszakába – előadja: Latinovits Zoltán. Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma, Milyen szomoru vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold. Minden Egész eltörött, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész eltörött. A teljes verset ITT olvashatod Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Én nem vagyok magyar? verse. Ős Napkelet olyannak álmodta, Amilyen én vagyok: Hősnek, borúsnak, büszke szertelennek, Kegyetlennek, de ki elvérzik Egy gondolaton. Ős Napkelet ilyennek álmodta: Merésznek, újnak, Nemes, örök-nagy gyermeknek, Nap-lelkűnek, szomjasnak, búsítónak, Nyugtalan vitéznek. Egy szerencsétlen, igaz isten Fájdalmas, megpróbált remekének, Nap fiának, magyarnak. (S az álmosaknak, piszkosaknak, Korcsoknak és […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Uzsorás kölcsönök váltója verse. Szerelem, óh, uzsorás kölcsön, Föl-fölesdeklő napjaimnak Rosszkor érkezett drága rossza, Mégis – mégiscsak visszahozza Nagy fizetségeit a kínnak Egy-egy boldog, hitető napod. Tudom, hogy vénülőn adózni Kicsit szégyen a szerelemnek, De a szégyen szerelmes lángja Festi vénségem ifjuságra S boldog napokon elpihennek Boldogtalanok zavarai. Engem megillet, mit küzdésben […] Olvass tovább