A versek oldala
Jöjjön Ady Endre – Történelmi lecke fiúknak verse. Hóditották ez országot Derék, lelkes, úri szittyák, Jóttevői szegény népnek: Iskolában így tanitják. De nem így volt ezer évig, Munkás embert ág is húzta, Egy-két ezer úr kötötte Millió jobbágyát gúzsba. Magyarország dús ország volt, Van termése, kincse, vadja, De amit a bús nép szerzett, Víg uraság […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – A muszáj-Herkules verse. Dőltömre Tökmag Jankók lesnek: Úgy szeretnék gyáván kihúnyni S meg kell maradnom Herkulesnek. Milyen hígfejüek a törpék: Hagynának egy kicsit magamra, Krisztusuccse, magam megtörnék. De nyelvelnek, zsibongnak, űznek S neki hajtanak önvesztükre Mindig új hitnek, dalnak, tűznek. Szeretném már magam utálni, De, istenem, ők is utálnak: Nem szabad, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Ifjú szívekben élek Latinovits Zoltán előadásában. Ady Endre – Ifjú szívekben élek Ifjú szivekben élek s mindig tovább, Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák, Mert életem millió gyökerű. Szent lázadások, vágyak s ifju hitek Örökös urának maradni: Nem adatik meg ez mindenkinek, Csak aki véres, igaz életű. A teljes verset […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az Értől az Óceánig verse. Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, Pocsolyás víz, sás, káka lakják. De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna Oceánig hordják a habját. S ha rám dől a szittya magasság, Ha száz átok fogja a vérem, Ha gátat túr föl ezer vakond, Az Oceánt mégis elérem. Akarom, mert ez bús […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – A föltámadás szomorúsága verse. Piros, nagy köd-tályogok közül Sunyított rám a csalfa Nap, Midőn így szólék: Kelj föl és légy szabad. Tán Budapesten, talán máshol. Alig emlékszek valamire A néhai világból, De szomoruan föltámadtam. Sirom sziklái szétgurultak, Füstölt a Golgotha s kiléptem Fültámadottan, tétován Mély Sárkány-sirjából a Multnak S mint akinek […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Misztérium verse. Csak az a mély és szent igazság, Amit magába rejt a lélek, Idétlen semmi, játszi hívság, Amit leírok, elbeszélek. Rendelteték, hogy néhány ember Tépődjék, sírjon mindhiába S hogy meg ne értsék… Néhány ember Ezernyi éve így csinálja… Rendelteték, hogy dalba sírja Néhány szegény bolond a lelkét És hogy úgy sírja […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Temetés verse. Temetek, gyászom van, lélekölő gyászom, Temetem elhervadt, boldog ifjuságom, Amennyi örömet nyújtott hébe-hóba, Azt mind belezárom sötét koporsóba… – Szól a harang búsan, végsőt üt az óra. Nincs ember szivében oly keserű bánat, Mint az én szivemben. Elnémítja számat… Itt rebeg ajkamon az utolsó nóta, Aki nekem dalolt lenn a […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre Finita verse. Vége van. A függöny legördült, Komisz darab volt, megbukott. Hogy maga jobban játszott, mint én?… …Magának jobb szerep jutott! Én egy bolond poétát játsztam, Ki lángra gyúl, remél, szeret – Maga becsapja a poétát, Kell ennél hálásabb szerep?!… Kár, hogy kevés volt a közönség. Nem kapott illő tapsokat, Pedig ilyen […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Sem utódja sem boldog őse verse. Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ezért minden: […] Olvass tovább
Gyönyörű alkotásnak lehetsz a tanúja, ha elolvasod ezt a verset. Ady Endre nagyon odatette magát, amikor megírta ezt. GÓG ÉS MAGÓG FIA VAGYOK ÉN… Góg és Magóg fia vagyok én, Hiába döngetek kaput, falat S mégis megkérdem tőletek: Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? Verecke híres útján jöttem én, Fülembe még ősmagyar dal rivall, Szabad-e Dévénynél […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre Vér és arany verse. Nekem egyforma, az én fülemnek, Ha kéj liheg vagy kín hörög, Vér csurran vagy arany csörög. Én tudom, állom, hogy ez: a Minden S hogy minden egyéb hasztalan: Vér és arany, vér és arany. Meghal minden és elmúlik minden, A dics, a dal, a rang, a bér. De él […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre A visszajáró májusok verse. Minden úgy igaz, ahogy régen: Vannak visszajáró Májusok A Sohsem-Nyugvás szent nevében. Rózsás köd az agyunkra úgy száll S úgy fűt a megvadulás heve, Mint a régi, szent kamasz-jussnál. Olyanok s még szebbek a tervek, Mint diák-vágyak bús korán, Ám telt-begyübbek a szerelmek. Mert a Májusok visszajárnak S nem […] Olvass tovább