A versek oldala
Nagyon megható Ady Endre tollából szerzett műve, tele van érzelemmel, így könnyen a felszínre hozhat boldogságot, szerelmet, arról nem beszélve, hogy könnyen gondolkodásra sarkall. ELFOGYNI AZ ÖLELÉSBEN Szájon, mellen, karban, kézben, Csókban tapadva, átkosan Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom. Epében, könnyben és mézben, Halálosan, tudatosan Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom. Ilyen nagy, halk, lelki vészben […] Olvass tovább
Ha kíváncsi vagy, Ady Endre mely versétől lábad könnybe a szemed, olvass tovább, és megtudhatod! CSÓKOKBAN ÉLŐ CSÓKTALANOK Mindent akartunk s nem maradt Faló csókjainkból egy falat, Vágy, emlék, bánat, cél, okság, Egy pillanatnyi jóllakottság. Vonaglottunk bízón, nagyon, Hűs estén és hideg hajnalon. Pállott harctér szegény testünk S jaj, örömre hiába lestünk. Roskadjunk le a […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Fénylik a tenger verse. A Gondviselés barátjának Sohse hittem, hogy dolgainkat Rossz szemével igazán látja, Mégis: Beszéljen a Gondviseléssel, Ha a Gondviselés barátja. A Gondviselés okos isten S talán őt is gonddal cipelte. Mégis: Viseli annak is a gondját, Aki minden bentről kiverve. A Gondviselés még hínárzik Lovas lábainak alatta, Mégis Már […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Nem játszom tovább verse. Hunyok, de nem kell a hunyósdi, Pedig érkeznek szép szavak. Nem játszom tovább, bánom is én, Hogy ťfölŤ, ťcsittŤ, ťszabadŤ, ťnem szabadŤ, Bánom is én, bánom is én. Nem akarom, amit akartam, Nem akarom, aki akar S a gyűlölőket bánom is én, Engem most szent közöny takar, Bánom […] Olvass tovább
Ady Endre egyik legcsodálatosabb verse A Vén csavargó. A költemény egyaránt szól reménytelenségről és a vágyak beteljesüléséről. A XX. Század egyik legjelentősebb magyar költőjét méltán tartották már a maga korában is a férfi- és női lélek avatott szakértőjének, hiszen szívet melengető őszinteséggel volt képes szavakba önteni azt, amit mások inkább csak átéreznek: a szerelmet, és […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A marandóság városában verse. Vajjon igaz, hogy Debrecenben A Maradandóság lakik? Én a Mulandóság fia vagyok S azért siettem most ide, Hogy megkeressek valakit. Itt kell, hogy éljen valahol még, Csak elrejtik évek s falak, Gyöngyvirágosan Seszta-bort iszik, Lecsacsizza az Életet, Leányt űz vagy verset farag. Szulamit és Szaffó az álma, Vídám […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Tatjána írt verse. Tünedező alkonyvilágnál Olvasgatom a levelet… Tatjána sír, sirat egy titkot Egy vágyat, amely elveszett. Úgy fáj nekem az, amit ő ír, Könnye az én szívemre hull… …És mégis, mégis levelének Ujjongok mondhatatlanul. Kis levelét kibontom százszor… Tatjána sír, gúnytól remeg… Oh, kinyilott, szűz leányálom, Mennyivel tartozom neked!… Tatjána sír,…Van még […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A szememet csókold verse. Inségemből hozzád fohászkodom sírással, akarod, hogy jó legyek: a szememet csókold, hadd lássam a mélyben az elásott kincseket. Álomban szegődött hozzánk és kék lángokkal lobogott a szent arany. Te adtad az álmot. Merre az arany-mély? Mutasd meg, hogy merre van. Ha meg nem találjuk, ha csak fázva didergünk: […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az őszi lárma című verse. Hallottátok már? Ősszel, amikor kavarog a köd, az éjszakában valaki nyöszörög. Valami dobban. Valaki minden jajt összelopott, valaki korhadt, vén deszkákon kopog. Egy régi ember. Míg élt, sohse volt csillag az egén, s most vágyna egy kicsit szétnézni szegény. Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Békesség ünnepén verse. Békesség most tinéktek, emberek. Örvendezzél, derék világ, Hangozzatok, jámbor legendák, Zsolozsmák, bibliák, imák. Kicsi gyertyák, lobogjatok föl, Bóduljunk tömjénnek szagán!… Szép dolog ez!… Így kell csinálni Minden karácsony-éjszakán… Hejh, szép az istenes legenda, A csillag, a jászol, az élet, Ki lehetne még vele húzni Talán még néhány ezer évet… […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Délibáb-ősöm Köd-városban verse. Fekete, komor árnyát Láttam a Hortobágyon, az Égen. Száz tornyú Köd-város előtt Strázsált vad-kevélyen. Vész-álmú, gyönge Isten, Ki könnyes gőggel mered a Napba. Olyan volt, mint én. Esküszöm: Atyáimnak atyja. »Atyám, a cifra ködben, Megállj.« Ő álmodik. »Megállj.« Esengek S ő szállt sötéten, álmodón, Mint csoda-felleg. Köd-város ingott-ringott. […] Olvass tovább