A versek oldala
Jöjjön Ady Endre – Nézz, drágám, kincseimre verse. Nézz, Drágám, kincseimre, Lázáros, szomorú nincseimre, Nézz egy hű, igaz élet sorsára S őszülő tincseimre. Nem mentem erre-arra, Búsan büszke voltam a magyarra S ezért is, hajh, sokszor kerültem Sok hajhra, jajra, bajra. Jó voltam szerelemben: Egy Isten sem gondolhatná szebben, Ahogy én gyermekül elgondoltam S nézz […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Álmok után verse. Gyermek vagyok. Temetőben Tarka szárnyú pillangókat kergetek, Átrohanok könnyű szívvel Sok besüppedt, elfelejtett sír felett. Gyermek vagyok. Megfürösztöm A ragyogó napsugárban lelkemet, Nem látom a hervasztó őszt, Csak a fényes, napsugáros életet. Gyermek vagyok, kinek lelkén Minden napfény, minden sugár átragyog, Eltemetek, elfelejtek Minden sebet, minden régi bánatot. Gyermek-szívvel […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A perc-emberkék után verse Bujtor István előadásában. Otthon bolondját járja a világ, Majmos, zavaros, perces, hittelen, Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn, Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák. Magyar Bábelnek ostoba kora, Ments Atyaisten, hogy bennelegyek – Engemet kötnek égbeli jegyek S el kell hogy jöjjön nászaink sora. Ady Endre: A perc-emberkék után – […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – A Hadak Útja verse. Vörös jelek a Hadak Útján: Hunniában valami készül, Rongyos hadak, roppant hadak Seregelnek vígan, vitézül. Máma Tűz-ország Magyarország, Fagyott testét a láng befutja. Csoda esett. Földre esett, Benépesült a Hadak Útja. Százezernyi parittyás Dávid Készül bízón, dalolva rátok: Ejh, jó urak, dicső urak, Ilyen gyávák a Góliátok? E […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Májusi zápor után verse. Nagymessziről ködölt a Bükk, Gőzölt a sík, áradt az Ér S fáradt testemben hirtelen Ott, a záporverte mezőn Piros dalra gyujtott a vér, Piros dalra gyujtott a vér. Szinte sercent, hogy nőtt a fű, Zengett a fény, tüzelt a Nap, Szökkent a lomb, virult a Föld, Táncolt a […] Olvass tovább
Ady Endre: Farsangi dal Szép úri nép, didergő itt a fény, Szükség van itt vidám harangozóra… Lecsúszott vén napunk az ég ivén: Szép úri nép, hisz ez farsangi óra, Édes, pogány, vidám farsangi óra… Szép úri nép, néhányan itt vagyunk, A lelkünk vers, a lelkünk csupa ének, A lelkünk, hej, régibb, mint mink magunk, Nagy […] Olvass tovább
Ady Endre: A ló kérdez Lovamra patkót senki nem veret, Be szerencse, hogy senki sem szeret: Döcögök, lógok követlen úton S hogy merre megyek, nem nagyon tudom. S a rossz úton, mert minden ellovan, Felüti néha fejét a lovam És megkérdi, míg szép feje kigyúl: Hát mi lesz ebből, tekintetes úr? Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Zsóka búcsúzója költeménye. Akihez szólott a legelső nóta: Zsóka menyasszony, férjhez megy a Zsóka… Még kurta szoknyás lány volt egy pár éve És nemsokára a más felesége… Így van megírva pár rövidke sorba’, Mintha ez olyan természetes volna. Az a reporter mit tudta, hogy ebbe’ Egy kész regény van végleg eltemetve, Bevégzett regény, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A mesebeli János verse. Bajban van a messze város, Gyürkőzni kell a Halállal: Gyürkőzz, János, rohanj, János. Királyfiak s nagy leventék, Ha palástjukat ott-hagyták: Rohanj, ha rongy is a mentéd. Mesebeli király-lyánnyal Hogyha akarsz találkozni: Hadakozzál a Sárkánnyal. Csak a mese s csak az átok Tartott eddig így-úgy is még S jók e […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Hamvazószerdán verse. Meghajtom bűnbánón fejem S mit rég’ tevék, imádkozom. Általnyilallik lelkemen Egy rég’ nem érzett fájdalom. Egy rég’nem érzett fájdalom Imára szólit engemet, Hisz’ örömtől imádkoznom Oly régen-régen nem lehet. * Ez a nap már rég’ az én napom, Ez a bánat régi, régi kincsem, Nem a bűnbánásra alkalom, De örök […] Olvass tovább
Ady Endre: Az idő rostájában Kezében óriás rostával Áll az Idő és rostál egyre, Világokat szed és rostál ki Vidáman és nem keseregve S búsul csak az, akit kihullat. S aki kihull, megérdemelte, Az ocsut az Idő nem szánja. Aszott nemzetek, hült világok, Tört életek miazmás vágya Halálra-valók s nem kár értük. Szóljak próféták új […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A téli Magyarország verse. Magyar síkon nagy iramban át, ha nyargal a gőzös velem, havas, nagy téli éjjelen, alusznak a tanyák. Olyan fehér és árva a sík, fölötte álom-éneket dúdolnak a hideg szelek. Vajjon mit álmodik? Álmodik-e, álma még maradt? Én most karácsonyra megyek, régi, vén, falusi gyerek. De lelkem hó alatt. […] Olvass tovább