A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: Léda szíve verse. Boszorkák dobáltak meg A bús csodáknak ligetében. Én nem féltem. Én sose féltem. De a szeretőm elszaladt. Szép szeretőm, az ifjú Mosoly. Sírtak és nevettek a boszorkák Köd volt és a gyászos, vak éjben, A bús csodáknak ligetében Zuhogva hulltak a szívek S én elfödtem arcomat. Szíveket dobtak a […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A hatalmas tél verse. Törvénye van a Nyárnak S nincs törvénye a Télnek: Nyáron némák a faluk, Télen pedig kótyagosak, Összevissza beszélnek. Fázón átüzengetnek, Jéggel, hóval borítva: „Hé, szomszéd, most mondja meg, Szeretem a más titkait, Van-e valami titka?” És szólnak, üzengetnek A kis faluk így télen. Szeretik egymást nagyon S hófedeles […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A szétszóródás előtt verse. Ady Endre: A szétszóródás előtt »És áll (az előbbieknek) helyébe egy utálatos, … és békességnek színe alatt csalárdul cselekszik azzal, és elmenvén győzedelmet vészen kevés néppel. Elfoglalja az országnak gazdag részét, … zsákmányt, prédát és gazdagságot oszt az ő vitézeinek, és gondolataival forgolódik az erősségeknek megvételek felől, de […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Sappho szerelmes éneke verse. Hatvany Lajosnak, igaz, ösztönző, jó barátomnak Boldog legény, istenek párja, Szemben ki ülhet szép szemeddel, Édes kacajos közeleddel, Kacajoddal; mely sziven-vágva Fogja a mellem. Hacsak már látlak, elalélok, Torkomon a szavak elfulnak, Bőrömre zápor-szikrák hullnak, Szememben sötét, vad árnyékok S lárma fülemben. Hideg verejték veri testem, Remegően, félve, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Mi urunk: a Pénz verse. Ha elfutnak a gyér aranyak, Fölséges, nagy, úri Magunkból, Istenem, be kevés marad. Tegnap még borzasztót vétkezett, Ki szent Személyünket leszólta S ma félénken fogunk kezet. Másként néznek ránk az asszonyok. Gyötrődünk, szökünk s mértföldekre Árasztjuk a koldus-szagot. Tegnap Dantét őrte meg agyunk S ha tegnap Istennél […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Valaki útravált belőlünk verse. Schöpflin Aladárnak küldöm. Unatkozók s halálra-untak, Bolondosan furcsák vagyunk, Fájdalmasak és búcsuzók S milyen furcsán nézzük magunkat S milyen furcsán néznek most minket. Csalódás-kő ránk nem zuhant S mégis sujtódottan, szédülten, Sustorgó ázott-fák a tűzben, Panasszal égünk, lángtalan. Mint elárvult pipere-asztal, Mint falnak forditott tükör, Olyan a lelkünk, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Új vizeken járok verse. Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse, Röhögjenek a részeg evezősre. Röpülj, hajóm, Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hőse. Szállani, szállani, szállani egyre, Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre, Röpülj, hajóm, Szállani, szállani, szállani egyre. Új horizonok libegnek elébed, Minden percben új, félelmes az Élet, Röpülj, hajóm, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A ló kérdez írása Székhelyi József előadásában. Lovamra patkót senki nem veret, Be szerencse, hogy senki sem szeret: Döcögök, lógok követlen úton S hogy merre megyek, nem nagyon tudom. S a rossz úton, mert minden ellovan, Felüti néha fejét a lovam És megkérdi, míg szép feje kigyúl: Hát mi lesz ebből, tekintetes […] Olvass tovább
Sok minden kiderül ebből a műből, nagy érzelmeket és remek gondolatokat olvashatunk a sorok között. Merülj el benne, és vedd ki a Számodra lényeges mondatokat! Üdvözlet a győzőnek Ne tapossatok rajta nagyon, Ne tiporjatok rajta nagyon, Vér-vesztes, szegény, szép szivünkön, Ki, ime, száguldani akar. Baljóslatú, bús nép a magyar, Forradalomban élt s ránk-hozták Gyógyitónak a […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet verse Hegedűs D. Géza előadásában. Hallgasd meg Hegedűs D. Géza előadásában. Törjön százegyszer százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor, Ha hitted, hogy még mindig tartalak S hitted, hogy kell még elbocsáttatás. Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd Feledésemnek gazdag úr-palástját. Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is, Vedd magadra, mert […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az Értől az Óceánig verse előadja – Sinkovits Imre. Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, Pocsolyás víz, sás, káka lakják. De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna Oceánig hordják a habját. S ha rám dől a szittya magasság, Ha száz átok fogja a vérem, Ha gátat túr föl ezer vakond, Az Oceánt mégis elérem. […] Olvass tovább
Ady Endre: Az Ősz dicsérete Az Ősz dicsérete I. Evoé, Élet, be gyönyörű Ősz jött, Talán legszebbik Ősze a világnak, Ma mosoly-csokrát szórom szét a számnak (Megint virul e búra görbedett): Evoé, Nap, nincsen baj égen-földön. Evoé, Vágy, a Mind igazolója: Él az Élet s az Élet nem beteg. Csuklástól csókon-megistenülésig, Élet, ma hallom csengőn […] Olvass tovább