Áprily Lajos versek

Jöjjön Áprily Lajos: Akarsz-e fényt? verse. Homály. A bimbós sombokor ködpermetegben ázik. Hozok egy ágat, vízbe tedd, vázádban kivirágzik. Pár nap s kibontja szirmait, mintha kénlánggal égne. S a verandán szétsugaraz a tavasz szőkesége. Olvass tovább

Jöjjön Áprily Lajos: Nő már a nap verse. Ember, ne félj: nő már a nap! A jégfogú szél nem harap. A koldus is dúdolva jár, ragyog rongyán a napsugár. A gond sem él mindig, ne hidd, ragadd meg és a hóra vidd. A hóval szétfoszlik hamar: elmossa egy langyos vihar. A déli szél kürtjébe fú, […] Olvass tovább

Jöjjön Áprily Lajos: Vallomás verse. Tudom: én itt a sorssal nem csatáztam, én döbbent szemmel láttam itt a vért, és nem lengettem omló barikádon fehér zászlót a véres emberért. Viharokból kibomló új világért csak álmom volt, nem lobbanó vitám. Rohamra nem harsogtam riadókat jövő ködökbe zúgó trombitán. S a seb, mit rajtam vad kor ökle […] Olvass tovább

Jöjjön Áprily Lajos: Fekete rigó verse. Hogy megmelegszik minden alkonyat és mennyi vágy kel, s mennyi vízió, ha hallom drága, régi hangodat, múltam madara, fekete rigó. Köszönjük, hogy elolvastad Áprily Lajos versét. Mi a véleményed a Fekete rigó versről? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

Jöjjön Áprily Lajos: Vers vagy te is verse. Indulsz. A mozdony sürget már dohogva és a tavaszba messze-fut veled. Ne vidd a vádat és a bút magaddal, hogy hűvös szóval megsértettelek. Vers vagy te is. Ezért van harc közöttünk. Rég vívom érted a művész-tusát. Ki a hibás, ha túlságos közelből nem hallom lelked tiszta ritmusát? […] Olvass tovább

Jöjjön Áprily Lajos: A rím verse. Hazája álom és titok, szem-nem-legelte pázsitok. Egyszer csak itt van s mint kis ér, csilingel és kisér, kisér. S fürtös csengő lesz: hangpatak, amelybe új csengés szakad. Mentát locsol, szirmot sodor és illatos lesz, mint a bor. És mámoros lesz, partot ont, kurjongató, vidám bolond. A mély felé örvénnyel […] Olvass tovább

Jöjjön Áprily Lajos: Kolozsvári éjjel. A kövezet akácvirágos, holdfényben áll a sarki bolt. S nem ismer rám a régi város, a régi hold. Kopott kövét a régi útnak riasztó léptekkel verem. S akácfalombok összesúgnak: „Nem ismerem…” Tárt ablakon az éjszakába egy nóta száll, halk, mint az ősz. S a dal és aki zongorázza, nem ismerős. […] Olvass tovább

Jöjjön Áprily Lajos: Hol járt a dal? verse. Hol járt a dal – mit kérditek? Kutak titkát ki fejti meg? A dalnak is titok marad, miért dagad, miért apad. Hányszor van úgy, hogy mélyre ás, s ti azt mondjátok: hallgatás. És mondjátok: meghalt, pedig csak barlangokba rejtezik. Mélyen muzsikál odalenn, de zenéje szövegtelen. Én ismertem […] Olvass tovább