A versek oldala
Áprily Lajos, született Jékely János Lajos József Attila-díjas költő, műfordító. Jékely Zoltán édesapja.
Jöjjön Áprily Lajos: A láthatatlan írás verse. Hull künn a köd s a színeket kioltja. Csak egy marad: a kúpos erdő kék-fekete foltja. Ülök magam tompán a téli ködben, s zord vonalad az erdőn túl ma is szemembe döbben. Most messze vagy, különös, más planéta. Vallok neked, mint régi és divatja-múlt poéta. Az erdőn túl – […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Kolozsvári éjjel. A kövezet akácvirágos, holdfényben áll a sarki bolt. S nem ismer rám a régi város, a régi hold. Kopott kövét a régi útnak riasztó léptekkel verem. S akácfalombok összesúgnak: „Nem ismerem…” Tárt ablakon az éjszakába egy nóta száll, halk, mint az ősz. S a dal és aki zongorázza, nem ismerős. […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Hol járt a dal? verse. Hol járt a dal – mit kérditek? Kutak titkát ki fejti meg? A dalnak is titok marad, miért dagad, miért apad. Hányszor van úgy, hogy mélyre ás, s ti azt mondjátok: hallgatás. És mondjátok: meghalt, pedig csak barlangokba rejtezik. Mélyen muzsikál odalenn, de zenéje szövegtelen. Én ismertem […] Olvass tovább