A versek oldala
A Vásárban Szerb Antal szerint a „legaranyjánosibb” vers. Arany János: Vásárban Gyékényes, abroncsos alföldi szekér, Honnan cipel a sors – s e három egér? Hoztál-e pirosló új búza-magot? Mezők üde lelkét: friss széna-szagot? Odakünn már, úgy-e, megért a kalász? Rét gyapja lenyirva; foly a takarás; Boglyák tetejéről egy-egy suta gém Néz szét aratóknak vidám seregén? […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Meddő órán verse. Belenézek a nagy éjszakába, alszik a föld maga árnyékába’. Itt, vagy amott csillagok röppennek: gondolatim is úgy jönnek-mennek. Gondolatom szappan-buboréki csillogók, mint odafenn az égi: de töredék mindkettőnek útja, mind szétpattan, mielőtt megfutja. Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Enyhülés verse. Kél és száll a szív viharja Mint a tenger vésze; Fájdalom a boldogságnak Egyik alkatrésze; Az örömnek levegőjét Megtisztítja bánat, A kizajlott búfelhőkön Szép szivárvány támad. Tegnap a remény is eltört, Az utolsó árboc, Csupán a kétség kötött egy Gyarló deszka-szálhoz: Ma fölöttem és alattam Ég és tenger síma; Zöld […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Civilizáció verse. Ezelőtt a háborúban Nem követtek semmi elvet, Az erősebb a gyengétől Amit elvehetett, elvett. Most nem úgy van. A világot Értekezlet igazgatja: S az erősebb ha mi csinyt tesz, Összeűl és – helybehagyja. Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Bor vitéz verse. Ködbe vész a nap sugára, Vak homály ül bércen völgyön. Bor vitéz kap jó lovára: “Isten hozzád, édes hölgyem!” Vak homály ül bércen-völgyön, Hűs szél zörrent puszta fákat. “Isten hozzád, édes hölgyem! Bor vitéz már messze vágtat.” Hűs szél zörrent puszta fákat, Megy az úton kis pacsirta. Bor vitéz […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Ősz felé verse. Oh, mint szeretném újra élni Az ifjuság arany korát, Még egyszer újra átremélni Hosszú reményeim sorát, – Hévvel haladni a tetőnek, Borítaná bár köd, homály – Míg fénybe’ most, a lejövőnek Ragyogva, de mögötte áll! Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Visszatekintés verse. Én is éltem… vagy nem élet Születésen kezdeni, És egynehány tized évet Jól- rosszúl leküzdeni? Én is éltem… az a sajka Engem is hányt, ringatott, Melyen kiteszi a dajka A csecsemő magzatot. Első nap is oly borultan Hajola reám az ég! S hogy nevetni megtanultam, Sírni immár jól tudék; Sohase birám […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Epilogus verse. Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon’… Legfölebb ha omnibuszon. Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem! Soha meg se’ irigyeltem. Nem törődtem bennülővel, Hetyke úrral, cifra nővel: Hogy’ áll orra Az út szélin baktatóra. Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam s bevert […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A bajusz. Volt egy falu – nem tudom, hol, Abba’ lakott – mondjam-é, ki? Se bajusza, Se szakálla, Egy szőrszála Sem volt néki; Annálfogva helységében Nem is hítták egyéb néven: Kopasz-szájú Szűcs György bátya; E volt az ő titulája. No mert (közbe legyen mondva) Azt az egyet meg kell adni, Hogy a […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Az örökség verse, ami 1848. október hónapban született. Az örökség Azok a magyarok, kik e hazát Véren vették, vérrel ótalmazák, Azok a magyarok, ha riadót fúttak, A halál képétől nem messzire búttak. Lakásuk volt paripájok háta, Letett ágyok kemény nyeregkápa: Ettek és aludtak vérmocskolta nyergen, Jártak éjjel-nappal sok nehéz fegyverben. Nem kérdezték: […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Epilógus verse Szacsvay László előadásában. Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon’… Legfölebb ha omnibuszon. Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem! Soha meg se’ irigyeltem. Nem törődtem bennülővel, Hetyke úrral, cifra nővel: Hogy’ áll orra Az út szélin baktatóra. Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Sejtelem verse. Életem hatvanhatodik évébe Köt engemet a jó Isten kévébe, Betakarít régi rakott csűrébe, Vet helyemre más gabonát cserébe. Olvass tovább