A versek oldala
Jöjjön Arany János: A bajusz. Volt egy falu – nem tudom, hol, Abba’ lakott – mondjam-é, ki? Se bajusza, Se szakálla, Egy szőrszála Sem volt néki; Annálfogva helységében Nem is hítták egyéb néven: Kopasz-szájú Szűcs György bátya; E volt az ő titulája. No mert (közbe legyen mondva) Azt az egyet meg kell adni, Hogy a […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Az örökség verse, ami 1848. október hónapban született. Az örökség Azok a magyarok, kik e hazát Véren vették, vérrel ótalmazák, Azok a magyarok, ha riadót fúttak, A halál képétől nem messzire búttak. Lakásuk volt paripájok háta, Letett ágyok kemény nyeregkápa: Ettek és aludtak vérmocskolta nyergen, Jártak éjjel-nappal sok nehéz fegyverben. Nem kérdezték: […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Epilógus verse Szacsvay László előadásában. Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon’… Legfölebb ha omnibuszon. Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem! Soha meg se’ irigyeltem. Nem törődtem bennülővel, Hetyke úrral, cifra nővel: Hogy’ áll orra Az út szélin baktatóra. Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Sejtelem verse. Életem hatvanhatodik évébe Köt engemet a jó Isten kévébe, Betakarít régi rakott csűrébe, Vet helyemre más gabonát cserébe. Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Letészem a lantot verse. Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Más ég hintette rám mosolyját, Bársony palástban járt a […] Olvass tovább
Arany János verse. Íme az Ez az élet… Ez az élet egy tivornya: Inni kell, ha rád jön sorja, Az örömbül, búbánatból, Karcos borbul, kéj-zamatból. Inni hosszut és körömre, Kedvet búra, bút örömre; Sok megissza vad-őszintén: Egy-kettő vigyázva, mint én. Kivel egykor én mulattam, Többnyire már pad alatt van: Én, ki a mámort kerűltem, Helyt […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Vörös Rébék verse. „Vörös Rébék általment a Keskeny pallón s elrepült -” Tollászkodni, már mint varju, Egy jegenyefára űlt. Akinek azt mondja: kár! Nagy baj éri és nagy kár: Hess, madár! Ő volt az, ki addig főzte Pörge Dani bocskorát, Míg elvette a Sinkóék Cifra lányát, a Terát. De most bezzeg […] Olvass tovább
Arany János – Tetemre hívás A radványi sötét erdőben Halva találták Bárczi Benőt. Hosszu hegyes tőr ifju szivében; „Ime, bizonyság Isten előtt: Gyilkos erőszak ölte meg őt!” Kastélyába vitette föl atyja, Ott letevék a hűs palotán; Ki se terítteti, meg se mosatja: Vérben, ahogy volt, nap nap után Hever egyszerű ravatalán. Állata őrzeni négy alabárdost: […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Mindvégig verse. A lantot, a lantot Szorítsd kebeledhez Ha jő a halál; Ujjod valamíg azt Pengetheti: vígaszt Bús elme talál. Bár a szerelem s bor Ereidben nem forr: Ne tedd le azért; Hát nincs örömed, hát Nincs bánat, amit rád Balsors keze mért?… Hisz szép ez az élet Fogytig, ha kiméled […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Nemzetőr-dal című verse. Süvegemen nemzetiszín rózsa, Ajakamon édes babám csókja; Ne félj, babám, nem megyek világra: Nemzetemnek vagyok katonája. Nem kerestek engemet kötéllel; Zászló alá magam csaptam én fel: Szülőanyám, te szép Magyarország, Hogyne lennék holtig igaz hozzád! Nem is adtam a lelkemet bérbe; Négy garajcár úgyse sokat érne; Van nekem […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János Emlények verse. I. Ki nékem álmaimban Gyakorta megjelensz, Korán elhunyt barátom, Van-é jel síri fádon, Mutatni, hol pihensz? Oh! mert hiába költ már A hír nekem mesét, Hogy még tán eljövendesz: Tudom én, mit jelent ez Ellenmondó beszéd. Igen, a hír halálod Kimondani haboz, S hogy a nehéz követség Nagyon zokon ne essék, Szavában […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – A tudós macskája verse. Nagy lett volna a tudósnak Az ő tudománya, De mi haszna, ha kevés volt A vágott dohánya. Könyvet irt a bölcseségről – S hajna! Akkor esett ez a bolond História rajta. Nem szeretett ez a tudós Semmit a világon, Járt legyen bár égen-földön, Két avagy négy lábon: […] Olvass tovább