A versek oldala
Jöjjön Arany János: A lepke verse. Zöld lepke, mint hulló levél, melyet tovább legyint a szél, nem száll virágot lepni meg, csak lenn, az út porán libeg. Nincs feltünő bársony meze, csilló-pora, fény-lemeze; virágkorát most éli bár: oly színhagyott köntösbe’ jár. Volt napja, volt, négy, tán öt is, hogy izlelt ő szerelmet is; most a […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – A méh románca verse. Ablak alatt A pünkösdi rózsa, Kezd egy kicsit Fesleni bimbója: Kékszemű lyány, Válogat belőle, Koszorúnak Holnap esküvőre. Reménykedik Egy kis méh az ágon: Szép eladó, Jaj, ne bántsd virágom! Ezt az egyet Magamnak kerestem, Alig hasadt Mikor eljegyeztem. Felel a lyány: Te bohó kis állat! Lelsz te […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A walesi bárdok verse. Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt’ Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Szondi két apródja verse. Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja; Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom, Tetején lobogós hadi kopja. Két ifiu térdel, kezökben a lant, A kopja tövén, mintha volna feszűlet. Zsibongva hadával a völgyben alant Ali győzelem-ünnepet űlet. ,Mért nem jön a Szondi […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A világ verse. A világ egy kopott szekér, Haladna, de nem messze ér; Itt is törik, ott is szakad: Sose féljünk, hogy elragad. A világ egy régi mente, Moly, penész, por összeette, Folt sem állja, foldani kár: Cérna után szakad mindjár’. A világ egy tói malom; Néha tenger vize vagyon, Néha csepp […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Elégia verse. Virult reményim boldogabb korában Távolban tőled is derült valék, A röpke képzetek tündérhonában Még néha elragadva járdalék, Elkapva a gyönyör hullámzajában Ott úsztam én, – szerencsés martalék! – Ha olykor egy rövid, de édes álom Előteremté kedves ideálom. Ha keblemből titkos sohaj kiszálla, Rokonkebelhez útasíthatám. Ha elmém egy arany jövőn […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Zách Klára verse. Énekli egy hegedős a XIV-ik században Királyasszony kertje Kivirult hajnalra: Fehér rózsa, piros rózsa… Szőke, leány, barna. „Királyasszony, néném, Az egekre kérném: Azt a rózsát, piros rózsát Haj, beh szeretném én! Beteg vagyok érte, Szívdobogást érzek: Ha meghalok, egy virágnak A halottja lészek!” „Jaj! öcsém, Kázmér, Azt nem adom […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Főtitkárság verse. Szép megtiszteltetés, De nem birok vele: Nem vagyok már a kés, Hanem csak a nyele. Köszönjük, hogy elolvastad a Főtitkárság című költeményt. Mi a véleményed Arany János verséről? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Az ó torony verse. Nagy-Szalonta nevezetes város, Mégsem olyan nevezetes már most Mint mikor volt szabad hajdufészek, Benne lakván háromszáz vitézek. Csonka torony nyúlik a felhőbe, Rajta pihen a nap lemenőbe’: Rá-ráveti visszanéző fényét, Mintha látnám ősapáim vérét. Vérpirosan mért néz vissza a nap? Azt jelenti, rút idő lesz holnap? Óh, […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Csalfa sugár verse. Kis bokor, ne hajts még, Tél ez, nem tavasz; Kis lány, ne sohajts még; Nem tudod, mi az. Bokor új hajtását Letarolja fagy; Lány kora nyilását Bú követi, nagy. Szánnám a bokorkát Lomb- s virágtalan: S a lányt, a botorkát, Hogy már oda van! Köszönjük, hogy elolvastad a Csalfa sugár […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Intés verse. Jó költőktül azt tanultam S adom intésül neked: Sose fáradj, sok cifrával Elborítni éneked! Szólj erővel, és nevezd meg Ön nevén a gyermeket; Szólj gyöngéden, hol az illik, – S ne keríts nagy feneket. Olykor egy-két szó is jobban Helyre üti a szeget, Mint az olyan, ki beléhord Földet, poklot […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Hídavatás verse. Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!” És kártya perdül, kártya mén; Bedobta… késő visszavenni: Ez az utolsó tétemény: „Egy fiatal élet-remény.” A kártya nem „fest”, – a fiúnak Vérgyöngy izzad ki homlokán. Tét elveszett!… ő vándorútnak – Most már remény nélkül, magán – Indúl a késő éjtszakán. Előtte a folyam, […] Olvass tovább