A versek oldala
Jöjjön Arany János: A walesi bárdok verse. Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt’ Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Szondi két apródja verse. Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja; Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom, Tetején lobogós hadi kopja. Két ifiu térdel, kezökben a lant, A kopja tövén, mintha volna feszűlet. Zsibongva hadával a völgyben alant Ali győzelem-ünnepet űlet. ,Mért nem jön a Szondi […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A világ verse. A világ egy kopott szekér, Haladna, de nem messze ér; Itt is törik, ott is szakad: Sose féljünk, hogy elragad. A világ egy régi mente, Moly, penész, por összeette, Folt sem állja, foldani kár: Cérna után szakad mindjár’. A világ egy tói malom; Néha tenger vize vagyon, Néha csepp […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Elégia verse. Virult reményim boldogabb korában Távolban tőled is derült valék, A röpke képzetek tündérhonában Még néha elragadva járdalék, Elkapva a gyönyör hullámzajában Ott úsztam én, – szerencsés martalék! – Ha olykor egy rövid, de édes álom Előteremté kedves ideálom. Ha keblemből titkos sohaj kiszálla, Rokonkebelhez útasíthatám. Ha elmém egy arany jövőn […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Zách Klára verse. Énekli egy hegedős a XIV-ik században Királyasszony kertje Kivirult hajnalra: Fehér rózsa, piros rózsa… Szőke, leány, barna. “Királyasszony, néném, Az egekre kérném: Azt a rózsát, piros rózsát Haj, beh szeretném én! Beteg vagyok érte, Szívdobogást érzek: Ha meghalok, egy virágnak A halottja lészek!” “Jaj! öcsém, Kázmér, Azt nem adom […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Főtitkárság verse. Szép megtiszteltetés, De nem birok vele: Nem vagyok már a kés, Hanem csak a nyele. Köszönjük, hogy elolvastad a Főtitkárság című költeményt. Mi a véleményed Arany János verséről? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Az ó torony verse. Nagy-Szalonta nevezetes város, Mégsem olyan nevezetes már most Mint mikor volt szabad hajdufészek, Benne lakván háromszáz vitézek. Csonka torony nyúlik a felhőbe, Rajta pihen a nap lemenőbe’: Rá-ráveti visszanéző fényét, Mintha látnám ősapáim vérét. Vérpirosan mért néz vissza a nap? Azt jelenti, rút idő lesz holnap? Óh, […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Csalfa sugár verse. Kis bokor, ne hajts még, Tél ez, nem tavasz; Kis lány, ne sohajts még; Nem tudod, mi az. Bokor új hajtását Letarolja fagy; Lány kora nyilását Bú követi, nagy. Szánnám a bokorkát Lomb- s virágtalan: S a lányt, a botorkát, Hogy már oda van! Köszönjük, hogy elolvastad a Csalfa sugár […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Intés verse. Jó költőktül azt tanultam S adom intésül neked: Sose fáradj, sok cifrával Elborítni éneked! Szólj erővel, és nevezd meg Ön nevén a gyermeket; Szólj gyöngéden, hol az illik, – S ne keríts nagy feneket. Olykor egy-két szó is jobban Helyre üti a szeget, Mint az olyan, ki beléhord Földet, poklot […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Hídavatás verse. Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!” És kártya perdül, kártya mén; Bedobta… késő visszavenni: Ez az utolsó tétemény: „Egy fiatal élet-remény.” A kártya nem „fest”, – a fiúnak Vérgyöngy izzad ki homlokán. Tét elveszett!… ő vándorútnak – Most már remény nélkül, magán – Indúl a késő éjtszakán. Előtte a folyam, […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Téli vers költeménye. Ej, ej, garázda tél apó! Ki ördög hítta kelmedet, Hogy sz. Mártonnap tájba’ hó Borítja házi telkemet? Hogy bámul a vén vaksi hold Hópelyheken át, mint szitán! Pedig milyen jó szeme volt Nyáron, szerelmesek után! Mily villogó szemmel lesett Minden sovárgót, csintalant; Tudta nélkül alig esett Szerelmi légyott és […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Évek, ti még jövendő évek verse. My hair is gray, but not with years. Byron Évek, ti még jövendő évek, Kiket reményem megtagad, Előlegezni mért siettek Hajam közé ősz szálakat? Miért vegyülget ily korán e Lombok közé sápadt levél, Emlékeztetni a vidor fát, Hogy majd kiszárad és – nem él! Nem evvel […] Olvass tovább